/turul/ - turul 8

>>11946

Succubi/Kaho végre be tudta tenni az utolsó szennyest is a mosógépbe. Nagyot lihegve törölte meg arcát hogy ez is megvan. Mosdóba megmosva az arcát, fejét megtörölve, végül nagyot nézett. Nem saját tükörképét látta, hanem kedvese Anon-kun öt évvel fiatalkori képmását.

- Mia? Szerelmem? De hogy...

Nem tudta felfogni a helyzetet, de nagyon megijedt, mikor Anon-kun képmása nagyot mosolyogva a tükörre tette a kezét. Succubi/Kaho ijedtébe ököllel beleütött a tükörbe, ami darabokra tört. Nagyon megijedt a látványtól, pedig ennél cifrábbat is látott már. „Lehet elpuhultam?” gondolkodott el. Ám abban a percben újra meglepődött. A tükör darabjaiból Anon-kun kisebbik másai vigyorogtak folyamatosan. Majd megfogva a törött széleket egyesével kimásztak a tükörből! Páe másodperccel később sok kicsi Anon-kun chibi figura jelent meg.

- Mi...MI? Miez? - SuccubiKaho hátrálni kezdett, de el is esett a saját lábába, beverve a fejét.

Mikor feleszmélt, kellemes, simogató érzést fogta el több helyen is. Úgy érezte, mintha több kis shota kényeztetné egyszerre. Mikor tisztult a kép, csak akkor látta, hogy a chibi Anon-kunok ellepték testét, és különféle erogén zónát megtalálva élvezkedtek rajta. Többen melleit puszilták, vagy nyalogatták. Lábain lovagoltak, Hátát masszírozták, haját ráncigálták, vagy démonfarkába beleharaptak.

- Ah!! Nheeeh...elég...ez...aaahm...mi csinál...aaahhaaaahhh, ez olyan jóóóóó! - felelte Succubi/Kaho, akik már nem akartak menekülni. Inkább a helyzetet elfogadva, elkezdte élvezni a dolgot. Melleit masszírozni kezdte, miközben az egyik kis Anon-kun közötte ficánkolt kicsit testével. Succubi/Kaho újra fiatal kis KMFS-nek érezte magát.

>>11948

Eközben Haruka-kun és Aya-chan meghallva a morajt, abbahagyták a söprögetést, és füleltek. Síri csend lett hirtelen. A nappaliba nézve a megmaradt négy succubus lány hirtelen álmosság gyötörve pottyantak le a földre és szundítottak el. A többiek meg teljesen eltűntek. Csak Haruka-kun és Aya-chan maradt egy helyben. Lépéseket kezdtek hallani a tető felől.

- Valaki jár a házunk felet! - mondta Haruka

- A mikulás!!! Yaaaay! - mondta Aya-chan

- Csitt! Még meghallja! - csitította Haruka-kun

- Neh, neh! Menjünk, és üdvözöljük! - ahogy kimondta Ayu-chan, áttörve a nappalin már vedte felfelé a kabátját.

- Oaah, várjál meg!Veszélyes lehet! - futott utána Haruka-kun, aki szintén felkapott egy hosszúbb bundát magára.

Kilépve a házból a hóvihar csillapodni kezdett. Aya-chan nagyba kémlelte a tetőt, hátha meglátja a mikulást. Haruka-kun meg magába szitkozódva próbált felvenni egy csizmát, félig kiesve az ajtón. Mikor odaért Aya-chanhoz megszólalt.

- Oi! Legközelebb várjál meg! Még kicsi vagy egyedül elmenni valahova! - felelte Haruka-kun kicsit mérgesen.

- Nézd, nézd! - felelte izgatottan Aya-chan, aki épp a tetőre mutatott.

Haruka-kun felkapva a fejét, nem hitt a szemének. Egy vörös ruhás alak mászkált a tetőn, hatalmas zsákkal a hátán. A kémény felé közeledve.

- Ezt nem hiszem el...HÉ TE! - üvöltötte Haruka-kun, amitől a vörös ruhás alak megijedve hirtelen rosszul lépet és elcsúszva lerogyott a tetőről, beleesve egy nagyobb hókupacba.

- Haaaa? Haruka bácsi! Nézd meg mit csináltál! - üvöltött fel Aya-chan

- Én...izé...nem hittem volna, hogy leesik. - nevetgélt Haruka-kun.

Mindketten odarohantak segíteni a frissen pottyant vendégnek. Karját megfogva húzták ki a hókupacból. Haruka nagy meglepetésére, egy gyönyörű nőt emelt ki, aki rövid sortos mikulás szoknyába, és melltartóban volt. D kosaras mellekkel, és szép csípővel megáldva. Haja hosszú, világos vörös színű volt...és démoni szarvakkal, és démonfarka is volt.

- Voaah! De hisz...de hisz!!

- Áiii, a lábam. Jól elestem miattatok. Még a lábam is eltört szerintem. - felelte az ismeretlen mikulás kosztümben lévő nő. - ti hogy-hogy ébren maradtatok? Azt hittem a varázslat titeket is elaltat.

- Mikulás!!! - mosolyogva üvöltött fel Aya-chan, és ugrott a nyakába.

- Oh ho ho ho ho! Igen, bizony én vagyok! Remélem kis lurkó jó voltál idén, mert finomat hoztam nektek. - felelte a succubus aki ezek szerint a mikulás volt.

- Izé...de hogy..de...te egy KMFS vagy! Nem a mikulás! - fakadt ki Haruka-kun

- Ejj milyen hitetlen szavakat hallok! Én a mikulás vagyok! Mért mit hittél? Valami pocakos, hosszú őszszakállas nagypapa a mikulás valójában? Oh ho ho ho ho ho! - nagyokat vihorászott a mikulás – de látom te még a régi inkognitóm szerint nőttél fel. Szólítsatok csak Santa-chan-nak. - kacsintott és mosolygott Haruka-kunra, aki kicsit zavarba jött.

>>11949

Percekkel később már a kandalló mellet kötötte be Haruka-kun Santa-chan törött lábát. Miközben Aya-chan repülve hozta a finom és még forró karakót és süteményt.

- Oh ho ho ho, de édes vagy! Bár minden ilyen kis succubus lurkó élne még a földön. - avval nagyot szürcsölt a kakaóba, és finoman harapott bele a sütibe. - gondolom most hogy elfogtatok sok kérdés forog a kis fejetekben. De az az igazság hogy nincs időm elmesélni ezt. Messze van még az éjszaka vége, és már most késésben vagyok. Ezt még jóízűen megeszem de...ááíítátátá.. - felelte végül Santa-chan aki rálépve törött lábára, végigfutott testén a fájdalom.

- Ohaah! Óvatosan Santa-chan, nagyon friss még a sérülés. Másnap reggelig nem is fog ez begyógyulni.

- Mi? Az nem lehet! Én a mikulás vagyok! Nekem most kötelességem van! Mi lesz így a karácsonnyal? - vette fel Santa-chan.

- Majd mi segítünk! - felelte Aya-chan.

- Mi? Szó se lehet róla! - felelte mérgesen Haruka-kun

- Most mért Haruka bácsi? Santa-chan lesérült, hogy fogja kiosztani az ajándékokat? Hogy lesz gí karácsony??? - tette fel a kérdéseket.

- Haruka....bácsi? Oh ho ho ho! De édes! Szóval te ilyen crossdressing fiú...

- ELÉG! - üvöltött fel Haruka-kun, aki nagyon zavarba jött a mondattól.

- Oh ho ho...bocsánat édesem, de annyira cuki látni így téged. – fogta meg nyugtatóan az arcát Santa-chan, Haruka-kun arcát.

- Anoo...mi az a crossdressing Santa-chan? - kérdezte érdeklődve Aya-chan

- Owaaah! Izé..aaahmmm...Aya-chan várj! Se...segítek...Santa-channak befejezni a munkáját... - mondta kicsit zavarba jőve Haruka-kun.

- Valóban? - érdeklődött Santa-chan.

- Hurrá!!! - üvöltött fel Aya-chan, és ugrott oda közéjük nagyokat mosolyogva. - De mégis hogy csináljuk? Nem láttam, hogy szánnal és rénszarvasokkal érkeztél volna Santa-chan.

- Mert már nem is azokkal közlekedek! - kacsintott Santa-chan, és előhúzott a zsebéből egy világító tőrt, ami tokjába élesen lezárva világított minden színben. - kifejlesztettem egy saját védőeszközt, amit az utazásomra felhasznált varázserővel vérteztem fel. evvel pikk-pakk ott termek bármelyik ház tetején egy külön portál segítségével.

Átadta Haruka-kunnak a fegyvert. Aki kézbe fogva vizsgálta a szerkezetet. Próbálta kihúzni de nem nagyon sikerült. Pedig nem volt lelakatolva.

- Ha tényleg segíteni akartok, akkor jobb ha indultok. Már csak pár óra van hátra, és egy csomó házhoz kéne még elmenni. - egy hosszú listát adott át Aya-channak – fogd kedvesem, olvassátok fel az adott ház nevét, nyomjátok meg a tőr végét, és az átjáró oda visz titeket.

avval Haruka-kun még tanakodva nézett Aya-chanra, aki nagyra nyílt mosollyal nézett vissza rá. Mivel most ő a felelős vigyázó, muszáj vele tartani. Akármilyen is abszurd a szituáció. (bár hogy így kiderült számára hogy a mikulás is KMFS volt mindvégig...)

Percekkel később már a vállára dobta Santa-chan zsákját, kezében a tőrrel pedig készen állt megmenteni az idei karácsonyt. Ayu-chan már nagyon vigyorogva várta, hogy elinduljanak. Még integetett Santa-channak, aki mosolyogva figyelte ahogy a kis duó elindul, majd jobban betakarózva szürcsölte tovább a kakaóját. Haruka-kun kérte a következő ház címét, majd Aya-channal közösen kimondva a kapu megnyílt, és elindultak felé. Épp hogy eltűntek, a hára újabb csend honolt. Még Santa-chan is elszundított a kényelmes kanapén, és a jó meleg kandalló mellett.

>>11950

Percekkel később Haruka-kun és aya-chan egy ismeretlen területen taálta magát. Egy megszokott kis ház előtt teremtettek.

- Úgy tűnik ez lesz az. - felelte Haruka-kun, miközben nézte a papírra írt címet.

- Hát akkor...menjünk be! - mondta magabiztosan Aya-chan, és avval az erővel berúgta az ajtót, ami kiszakítva a helyéről a ház másik végére repült. Hatalmas kiáltást lehetett hallani.

- Oaaaw! Gyorsan Aya-chan, dobd be az ajándékodat és húzzunk innen! - avval Haruka-kun kikapva a zsákból valamit (csodák- csodájára pont a megfelelő ajándékokat) dobta oda Aya-channak aki röhögve dobálta befelé, evvel romba döntve több lámpát, szobrot, és képet a falról. A ház lakói is lerohantak, akiket jól arcon vágott az ajándékokkal. Ezt látva jókat röhögött az egészen. Haruka-kun meg aggódva kapta fel és ugrottak a portálba.

Majd kikötöttek egy másik lakásba, ahol most kivételesen a tetőre érkeztek.

- Vaaah...nem valami fényesen indul a karácsonyi karrierem.

- Gyere Haruka bácsi, azt hiszem beragadtak az ajándékok – Aya-chan eközben a zsákból kivett ajándékokat gyömöszölte be a kéménybe. Amik már vígan elkezdtek meggyulladni a tűztől, ami épp lent volt.

- Vooaaah! Várjál az ne úgy, még a végén! - de amint kimondta az eltömített kémény hatalmasat pukkanva robbantotta ki a ház ablakait, és öntötte el a lakást, sűrű fekete felhővel. A házban lakók jajveszékelve menekültek ki otthonukból, és köhögve szemüket törölve nézték, hogy mégis mi történt.

Haruka és Aya gyorsan leléptek. Haruka-kun csak fogta a fejét mibe keveredtek. De szerencsére nem fog kiderülni kik voltak azok. A következő állomásnál egy nappali közepébe kerültek.

- Hála az égnek... - fújta ki magát Haruka-kun, majd meglátva, hogy Aya-chan a zsák felé közeledik, gyorsan elcsaklizta tőle. - Ehehehehehh...izé, ezt majd én átveszem. Tessék, vigyázz a tőrre, amíg én elrendezzem ezt.

- Nyaaaah, azt hittem segíthetek.

- Segítesz is...te fogsz kormányozni...de ezt most hagyjad rám.

- De ez így uuuncsiiiiiii!!! - fakadt ki Aya-chan, aki elragadva a tőrt inkább elment felfedezni a lakást.

Haruka-kun kicsit kifújva magát rázta a fejét. Elkezdte szépen kivenni az ajándékokat, és elrendezni szépen őket. Amikor már az utolsó csomaggal is végzett lépéseket hallott a hátam mögött.

- Mi...ku...lás? - egy fiatal kis srác hangja volt, aki a ricsajra ébredt fel, és ébredezve törölgette a szemét.

>>11951

Haruka-kun megtorpant a hangtól, váratlan vendégre nem számított. Ha most megfordul, gyorsan kiderül, hogy hiába van mikulás szerkóban, nem ő lesz az. De ha elég ügyes...talán tud adni akkora tockost a gyereknek, hogy elaludjon. Ekkor Aya-chan körbejárva a házat meglátta hátulról a lakás kis tulajdonosát, méregette, majd valami furcsa, eddig nem érzett érzés kerítette hatalmába. A kézben a tőr lila színben felvillant, majd az egész testét átkarolva aurát képezett körülötte. Szemei vörösbe izzottak, barna, festett haja pedig egyre jobban fakulva hirtelen vörös színbe pompázott. Kiejtve a kezéből a tőrt, és az a szőnyegre huppanva sétált előre, észrevétlenül a srác felé. Haruka-kun épp hogy hátrafordult, mikor meglátta az átváltozott kis Aya-chan vörös szemeit, és vérvörös haját kibontakozni. „Mi a? UAAAHH!!! Csak...csak nem?” nyilallt belé a felismerés. Mintha csak a fiatal Karina úrnőt látná maga előtt...sőt tovább szörnyülködve még a szelleme is megjelent pármásodpercre, hatalmasakat kacarászva. Remegve rágta a körmét, a ház tulajdonosa meg nem tudta kit is lát, de hirtelen valaki hátulról átkarolta. Kezéből a macit kiejtve nemtudta mit csináljon, miközben Aya-chan, hátulról átkarolta. Lábával a kis srác lábait zárta be, egyik kezét az égnek emelte, másikkal a pizsama ruháját felemelve a mellkasát kezdte simogatni. Miközben szájával a nyakát kezdte csókolgatni a srácnak. Megszeppenve vette tudomásul a srác, hogy valaki elfogja. De mégsem érezte, hogy csapdába esett. Ellenkezőleg még jól is érezte magát, ahogy az ismeretlen átkarolja, és simogatja. Nagyon furcsa volt neki, ilyet még sose érzett. Hát még mikor a fütyije elkezdett mocorogni, és furán felágaskodni a gatyájában. Ezt az átváltozott Aya-chan is megérezte, gyorsan rámarkolt a srác gatyájára, és a kis ágaskodó fütyijét kivéve elkezdte masszírozni. A srác még nagyobbat meglepődve akarta kinyögni valamit, de Aya-chan gyorsan szájához fordította a fejét, és mély csókot adott neki. A csók után kicsit előre döntötte a remegő testet, majd karját elengedve fütyije végére tette nyitott tenyerével, míg a másikkal elkezdte fel-le húzogatni rajta a bőrt. Nyelvévvel pedig a srác arcát, majd fülét kezdte el nyalogatni, harapdálni. Haruka-kun teljesen leblokkolt a látványtól, és furcsa érzések kezdtek mocorogni falatnyi bugyijában. A kis lurkók kéjelgése végül véget ért, és a kis srác kilövellte első ondóját Aya-chan kezeibe. Nagyot sikoltva még remegett mint a nyárfalevél, majd eldőlt testével a földre. Aya-chan még mindig transzba esve vizsgálta a kezére került friss testnedvet. Vizsgálgatta, mozgatta, majd feje felé emelve, nyitott szájjal meg szerette volna kóstolni. Haruka-kun ekkor kapcsolt, hogy ennek rossz vége is lehet. Gyorsan odarohant, és még időben le tudott adni egy bénító ütést Aya-chan nyakára, amitől teljesen kiütötte. Aurája eltűnt, szemei újra normálisak lettek. Ám a haja vörösen maradt.

- Hála az égnek...Allahem, remélem ezt nővérem is tudja. - tanakodott Haruka-kun, majd hónalja alá véve Aya-chant, hátára csapva pedig a zsákkal indult meg a megnyitott portál felé. Vagyis csak ment volna, mikor a kis srác, aki most élte át első fütyitornáját el nem ragadta a lábát.

- N..ne...neeeh! Ne menjetek el! Még, még akarok! Nagyon jól esett – mondta a srác, teljesen elpirulva, kielégülve.

- Eressz el! Majd ha idősebb leszel, érted is eljönnek...vagyis...tudsz szerezni még ilyen örömöket! - felelte Haruka-kun.

- Neeeeh...nekem...most keeelll! - avval felcsimpaszkodott a srác és a földre rántotta Haruka-kunt. A srác pedig egyenesen Haruka-kun bugyirája esett a buksija. Nagyokat pislogott, majd jobban beletörölve az arcát feltápászkodott és elpirulva fogdosta Haruka-kun nemesebbik szervét a bugyin keresztül.

- Mi...mi ez? - kérdezte a fiú.

Haruka-kun erre olyan zavarba jött, hogy felüvöltve akkora pofont leadott a srácnak, hogy a szoba másik végébe repülve, beverve a fejét a falba elájult. Haruka-kun könnyes szemekkel nézett maga elé. Majd hallva, hogy a többi lakó érkezik lefele a lépcsőn. Gyorsan felkapva mindent ugrott be a portálba.

>>11952

Miután Aya-chan felébredt szerencsére nem emlékezett semmire mi is történt vele valójában. Az este további óráit egyre ügyesebben észrevétlenül vitték ki az ajándékokat. Végül sikerült mindenhova kivinni az idei ajándékokat. Mosolyogva és büszkén mentek haza Santa-chan elé. Aki már teljesen felépülve, lábait linglang olajjal kenegetve várta őket. Percekkel később, kint a kertben összeszedve minden cuccát, Santa-chan hazatérni készült.

- Oh ho ho ho ho! Nagyon köszönöm szépen kedveseim! Nélkületek az idei karácsony nagyon nagy bajba került volna. - mondta mosolyogva Santa-chan.

- Szóra sem érdemes Santa-chaaaan!!! - monda Aya-chan nagyon mosolyogva.

- Az én dolgom idén véget ért. A szeretteitek boldogan szunyókáltak bent a lakásban, senki sem tudja, hogy itt voltam. És ez maradjon is köztünk. - kacsintott Santa-chan Aya-channak, aki mosolyogva bólogatott.

Haruka-kun nagyon boldog volt. Végre annyi év után valami nagyon fontosat tett le az életben. Bár nem pont erre számított, de ez is jól esett neki. Igaz hamarosan újfent egyedül fogja érezni magát, de mit számít, ha megmentette a karácsonyt. Már visszafordulni készült a családi házba, hogy a többieket fogadja, mikor is. Santa-chan a vállára téve a kezét, megfordítva egy mély, és érzelmes csókot adott neki. Haruka-kun kikerekedett szemmel fogadta, majd szép lassan szemeit becsukva ölelte át, és húzta magához Santa-chant. A csókot nézve Aya-chan az ujját a nyelvéhez mutatva adott ki öklendező hangot. (nem nagyon tetszett neki, hisz még gyerek volt)

- Haruka-kun... - mondta elpirulva Santa-chan.

- Santa-chan...

- Tudod...már jó ideje nincs kis rabszolga segédem...vagy ahogy ti mondjátok „krampuszom”. Nem akarsz velem tartani Haruka-kun? Nagy segítség voltál most, és máskor is jól jönne a kis karjaid. - felelte Santa-chan és melleihez húzta Haruka-kun kezét.

Haruka-kun talán még boldogabb volt mint gondolta. De tudta, hogy evvel hátrahagyja a családját, és kis barátját Aya-chant. Nagyon elkezdett gondolkodni, hogy mi legyen. Végül tanácstalanul odanézett Aya-chanra, aki kis vörös kobakjával mosolyogva csak ennyit mondott:

- Menj csak Haruka bácsikám. Anyu majd meg fogja érteni. Gihih~

Haruka-kun elégedetten és elpirulva mosolygott, könnyeivel küszködve. Bólintott Santa-channak, aki mégközelebb húzta magához és elégedetten felröhögött mikulás módjára. Megnyitotta a portált, egyenesen az észali sarkra, Haruka-kun kezét megfogva pedig elindultak. Még utoljára integettek Aya-channak, majd végül átléptek, és eltűntek az éjszakába.

>>11953

A kis succubus másnap reggel nagyot visítva, ébresztette testvéreit. Anyukája teljesen kipirult és kielégülve mászott ki a szobából. Majd megigazítva magát ment oda a lányokhoz.

- Oi, oi, hát mi ez a nagy ricsaj lányok? Máris karácsony reggel lenne?

- Igen anyu! Nézd mit hozott a mikulás! - mutatta az egyik a halom ajándékot.

- De hiszen mi csak...azok meg...vagyis, persze itt járt a mikulás. - kacarászott Succubi/Kaho

- Képzeld anyu! Én mentettem meg a karácsonyt Haruka bácsival! - felelte Aya-chan, aki nyakába repült anyukájához.

- Ez nagyon vicces, de biztosan csak álmodtad az egészet.

- Nem, nem! Tényleg így volt. Nézd, ezt neked hagyta itt Haruka bácsi! - avval egy képeslapot nyújtott át amin Santa-chan és Haruka-kun mosolyogtak vissza.

- Mia fene? Ez...tényleg? - akkor meglátta kislánya vörös hajkoronáját. Kicsit megszeppent, mivel gyermekkora óta ő festi a haját barnára, amióta megszületett. Erős volt a gyanú, hogy kitől örökölhette, de mostanra már mindegy is volt. Meggyőződött hogy az akit elpusztítottak már nem térhet vissza. Olvasva a levelet, és lányának történetét teljesen elpirult, hogy mi minden történt öcsikéjével. (és kicsit irigykedett is, hogy Santa-chan milyen szépen néz ki még ennyi év után)

A csendet végül a Végzet nővérei törték meg. Akik mocskosan, teljesen megtörve, mindenféle sebekkel a testükön, szakadt bugyiban és melltartóban jelentek meg. Szájuk szélén, és lábuk között megszáradt zöld massza foltok maradványai csöpögtek.

- Veletek meg mi történt?? - kérdezte Succubi/Kaho

- Ne akarjátok tudni... - avval a két nővér bevonulva a fürdőre, maguk után csapták az ajtót.

A karácsony jóízűen, és nevetgélve folytatódott. Az asztalhoz ült mindenki, a nővérek már teljesen tisztába, harci ruhájukba foglaltak helyett. Az öt kis lurkó pedig már alig várta, hogy a megtermett hatalmas vaddisznó és őz az asztalra kerüljön. Nagyot nevetgélve köszöntöttek egymásnak boldog karácsonyt. Bár...Succubi/Kaho nagyon zavarta, hogy hova lettek a fiúk.

- Nővéreim, a fiúkat nem látáttok? - kérdezte érdeklődve.

- Mi azt hittük te tudod hol vannak. - felelte a fiatalabbik nővér.

- Amikor utoljára láttam őket, a pajta felé mentek. - felelte az idősebbik.

Megdöbbenve néztek egymásra, hogy amíg ők karácsonyoznak, a szeretteik eltűntek! Egyszerre felugorva repültek ki a pajta felé, és aggódva kezdték keresni. Se híre se hamva nem volt Anon-kun és Sato-kunnak. Bármi is történt velük, itt nincsenek.

Succubi/Kaho végül egy falhoz szegezett írást és képet vett észre.

„Ha élve akarjátok látni a szerelmeiteket, jöjjetek egyedül az új év hajnalakor oda, ahova úrnőtök szintagmája elindult még az évszázad elején! Ideje a sok éves viszályunkat lerendezni...mindörökre!”

A képen Succubi/Kaho és a két nővér számára nagyon is ismerős személy látszódott, ahogy a két srácot kikötözve, és meztelenül fejjel-lefelé lógva pózolt közöttük. A Rókatündér volt az.

>>11954

Eközben valahol messze északon, egy feltűnően túldíszített házban...

Santa-chan házában hangulat gyertyák fényei világították be a szobát. Szenvedélyes, és mély sóhajok hallatszottak a házban, ahol a már teljesen meztelen Haruka-kun, szenvedélyesen csókolta szerelme ajkait, aki viszonyozva a szájában mászkált hosszú, succubus nyelvével. Haruka-kun nagy levegőt fújva folytatta csókját Santa-chan mellei között, majd virgonc kezeivel leszedve a vörös csipkésmelltartót szájába vette, hatalmas duzzadó mellbimbóit. Akár egy virgonc kis gyerek olyan elégedetten nyalta, és falta az emlőket. Másik kezével meg körbemasszírozta a másik mellett is. Santa-chan nagyókat sóhajtott fel, és elpirulva figyelte ifjonc kis segédjének habzsolását. Hatalmas combjával magához húzta, és dörzsölte alsó testét Haruka-kun combjaira. Hátát átkarolva, megmarkolva apró popsiját húzta egyre jobban magához.

- Ahh...igen...uuuh...de rég éreztem már ezt a kellemes...és...aaaahh!!! - mondta Santa-chan.

Kezei végül lejjebb csusszanva ragadta meg az ifjonc álló farkát, amit megragadva szenvedélyesen elkezdte masszírozni. Haruka-kun érezve, szájából kiesett a hatalmas mell, és megfordulva fejét a két mellközé nyomta, és lihegve nyögdécselt.

- Tudom ám mit élvezel igazán a legjobban. - avval Santa-chan hosszú ujjai, Haruka-kun popsija között mozgolódott. Hátsóbejáratát egyre jobban izgatta hosszú manikűrözött körmeivel, amitől Haruka-kun csak még jobban felsikoltott. Majd mikor az ujjak beljebb hatoltak...Haruka-kun nagyot nevetve a mennyekbe érezte magát. Santa-chan fürge és hosszú ujjai, csak úgy törtek elő a kis szűk pospiba, amik évek óta kihasználatlan volt. A finom puha ujjak morgolódása végül elérte a prosztatát is, amit nyomkodva és masszírozva Haruka érezte az örömök oltárja felé halad.

- Ez minden kisfiú szereti. Te sem vagy kivétel. - mondta Santa-chan, aki mély csókot adott fentről-lefelé Haruka-kunnak.

Végül egyre hevesebben, és kiéhezve nyomta ujjait Haruka popsijába, ami végül a farka masszírozásával hamar elérte az eredményét, és Haruka-kun elégedetten lövellte ki testnedveit a mikulás házába.

Percekkel később, egy hatalmas nyalókába kapaszkodva, hátra pucsítva testét, vigyorgó elpirult arccal várta Santa-chant. Aki levéve hatalmas bugyiját, nagy és vastag pénisze is előkerült. Haruka-kun teljesen elolvadva nézte a már nedvesedő péniszt. Popsijával meg még jobban mozogva kívánta a dolgot.

- Nah kis szerelmem...készen állsz a vágtára? - kérdezte Santa-chan, egyik ujját nyalogatva.

Haruka-kun pedig lányosan nyögve, csillogó szemekkel bólintott.

>>11955

Santa-chan odaérve, kezében hatalmas farkát kezdte masszírozni. Másik kezével pedig a virgoncan mozgolódó popsit kezdte simogatni. Majd végül hozzádörzsölve farka végét, makkját kezdte előretolni a szűk kis popóba. Megnyalva szája szélét, végül óvatosan előrenyomva behatolt Haruka-kun barlangjába, és előretörve helyezte beléje. Haruka-kun éktelen nagy kéjes nyögést adott ki, szemei könnybe úsztak a gyönyörtől. Végre egy KMFS farkát érezhette testébe. Annyi magányos év után. Santa-chan fallosza csak mozgolódott benne. Fel és le, fel és le. Egyre jobban benedvesedve, és keményebben. A vágta csak úgy haladt előre. Haruka-kun teljesen belemarkolva a cukorka nédva mozgott előre és hátra, miközben szerelme tolta befelé szerszámát.

- Ahh...ahh...aaaaaaaaaaaammm....aaaahhH!!!! - kéjes nyögések még a tomboló hóvihart is elnyomták.

- Uuuuughh....Allahem, milyen szűk és meleg belül, ez a törékeny kis test! Nem tudok betelni vele! - mondta Santa-chan, majd kivéve farkát, elragadta Haruka-kunt. Ledobta magát a szoba másik végén található kandalló mellé helyezett hatalmas jegesmedve szőnyegen, és fordította maga felé az épp reszkető lábú Haruka-kunt.

- gyerünk kis krampuszom! Azt akarom, hogy lovagolj hatalmas farkamon! Örökön-örökké, amíg a jövő karácsonya el nem jön!!! - felelte Santa-chan.

Haruka-kun teljesen elpirulva nézte szerelmét. Ahogy a szőrös fehér bundán elterülve nyomja egymáshoz melleit, másik kezében pedig farkát fogva rázogatja. Haruka-kun szemei az égbe nézte és nagyokat röhögcsélt magában. Nagy terpeszbe állt Haruka, farkát kezébe fogva, egyenesen Santa-chan farkára ült rá. Kicsit igazított magán, majd a hatalmas fallosz újra kis barlangos testébe került. Haruka a kérésnek eleget téve most ő mozgolódott fel és le. Santa-chan meg melleit fogdosva élvezte ki a kis srác mozgolódót testét, miközben farkával pumpálta annak hátsóját. Testük csak mozgott, ők meg csak szenvedélyesebben nyögtek, és üvöltöttek. Mindkettőjük a mennyekbe érezték magukat. A hatalmas fallosz már Haruka-kun gyomrát ütötte, amit megfogva hasát jelezte mennyire élvezi az egészet. Több percen át mozogtak ebben a pózban. Nagyon elnyújtva, hogy mindörökké tartom ez az érzés. Ám végül mindketten megérezték a lüktető fallosz lövésre kész. Haruka-kun jobban élvezte a remegő falloszt popsijába. Második fokozatra kapcsolva mozgott. Santa-chan megragadva a combját végül ő szúrta egyre hevesebben beléje farkát, majd mindketten nagyokat üvöltve végül elsültek!

>>11956

Santa-chan farka csak úgy pumpálta a kis testbe farka ondótermékét. Haruka-kun farka pedig az égbe kiálltva remegve sült el, és locsolta le szerelmének arcát, és melleit. Santa-chan visszaesett a prémes szőnyegre, és arcát dörzsölte a szebb napokat megélt jegesmedve bundájába. Haruka-kun még kicsit élvezve a succubus farkát a popsijába, szép lassan elkezdett kimászni belőle. Mikor a makkhoz ért, érezte, hogy hátsója összeszorulva beszorult. Remegő lábakkal ott állt, majd kezével megragadva elkezdte kifelé masszírozni. Aminek hatására a megmaradt ondó is kicsurrant kis popsijába, majd végül csak sikerült kivenni a farkat. Hátsójából meg csak úgy szivárgott kifele a mézédes ondó majd egy liter terméke. Haruka-kun térdre rogyott, és előredőlve feküdt rá szerelmére. Szenvedélyesen megcsókolták egymást, és még sok óráig egymáson feküdve maradva aludtak el a soha ki nem aluszó kandalló mellett.

Folytatjuk!

Kellemetlen szúró fájdalom, suttogó hangok a fejemben, sötétség érzése és hideg futja át a testemet. Valaki rajtam fekszik. Nő lehet, hisz érzem puha melleit a hátamra nyomódni, és teste melegét ahogy teljesen átkarolva...megerőszakol éppen. Lassan kinyílik a szemem, de még csak foltokat látok. Valaki van előttem, ő is nőnek tűnik, jóízű nevetését hallom csengeni a fülembe. Kezei hajamba túrva kapaszkodik, néha megsimogatva államat. Hirtelen elkap a légszomj és gyorsan rájövök mi miatt. Az előttem lévő nő személy szorgosan dugja le torkomon nemi szervét.

Észbe kapok ettől hirtelen. Elkezdek kalimpálni, lemászkálódni ebből a szituációból. De mind hiába, karjaimat nyúlós és sikamlós csápok fogják le és kötözik a földre. Kiáltanék segítségért, de mind hiába. A furcsa idegen nőszemély fallosza cuppog a számba, és ki-be mászkálva épp örömét leli amit csinál. Elégedetten mélyeket sóhajtva kacarászik rajtam. Melleit meg-megfogva ingerli teste egészét. Igazán élvezheti. Hát még aki hátam mögött épp hátsófelemet szentségeli meg, és fosztja meg szüzességétől. Az idegen nőszemély derekamat fogva, néha megsimogatva mellkasomat, belemarva mellbimbóimba tolja felfelé farkát az én popsimba. Szinte már rutinosan tör egyre előre és előre, miközben egyre sikamlósabb és kényelmesebben végzi dolgát. Testem egésze remeg. Nem tudom, hogy jutottam ide, és azt sem miért pont engem ver a sors evvel...de élvezem. Már nem rettegek el rablóim elől, sőt mi több amit csinálnak velem már nem érzem úgy hogy megszentségtelenítenének. Örömet, és jó érzést okoznak nekem. Nem tudom miért, de nem harcolok tovább. Kezeimet eleresztem, mire a csápok szorításai is enyhül. Cserébe elkezdenek felhúzni engem. Fejem megbillen, számból kiesik az előttem lévő nőszemély fallosza. Édes előváladéka öklendezem fel és folyik kifelé a számból, miközben nyelvem majd kiesik a helyéről. Folyamatosan csak nyögök. Hátam mögött lévő leányzó még nem végzet velem. Rendületlenül folytatja násztáncát velem. Leül a pódiumra, karjaival átölelve magához húz engemet. Akárcsak egy kislány a plüssmackóját, fejét a hátamra fekteti és megnyugtató nyögéseket duruzsol a fülembe. Előttem lévő leányzó is közel hajol felém. Mellei az én mellkasomra fekteti, karjaival társa arcát simogatja...a másikkal meg az én farkamra fektetve masszírozni kezdi. Farkas szemet néz velem, bár én még mindig halványan látom. Vörös haja, és még vörösebben izzó szemeit kezdem kivenni. Elégedett kacarászva nézi, ahogy élvezem ezt az egészet. Majd hirtelen olyat csinál, amire nem számítottam.

>>11958

Fejét felemeli, és mélyen lenéz az arcomba. Kezével visszafordulva számat hatalmasra nyitja, majd ő is így tesz, és nyelvét kidugva közelít lefelé arcomra. „megfog csókolni” gondolom magamba. De előtte szájából nagy mennyiségű nyálat folyat az én számba! Nyálterméke végigfut az egész számon és már csorog lefelé a torkomba. Kis híján majdnem garatra ment, mikor végre lehajolva nyelves puszit add nekem. Hatalmas nyelve hihetetlen párbajt vív az én nyelvemmel. Majd győzedelmeskedve és meglepetésemre még tovább megy a torkom irányába!

Kezei gyorsabb fokozatra váltva kezdi fejni a farkamat. Hátul lévő birkózó lány pedig szintén gyorsabban és hevesebben kezd felfelé szúrni belém, miközben nyögései is egyre elszántabb és démonibb lesz. Nem bírom tovább, ez már túl sok a testemnek is. Kezeimmel eltolom a leányzót, számból csak úgy omlik kifelé hosszú és nyálas nyelve. Fenekembe egyre erősebb pumpáló érzés fog el, és éktelen nagy sikítás a hátsó lánytól. Majd én is felüvöltve egyszerre ellőve farkunkat sülünk el.

Ondómmal beterítem az ellőttem lévő leányzót, aki kapva a friss, meleg váladékot végigsimogatja kezeivel testén. Szájával pedig mohón nyalja fel. Hátsó lány meg kirántva farkát, az égnek emelve lövi telibe arcomat, és testem egészét.

Mindhárman egymáson fekve rogyunk össze. Nagyokat lihegve, teljesen kipirult arccal, egymást ölelve, teljesen elázva fekszünk a földön.

Látásom teljesen kitisztul, magamhoz húzom az egyik lány arcát, és mély csókot adok neki...olyan igazi szívhez szólót. Csak most látom, hogy nem e világról származó. Hosszú, démoni farka és szarvai vannak. És ahova elvittek nem kicsit kínzó kamrának tűnik.

A csók után megszólal a lány:

- Sato-kun...Sato-kun...ugye elhoztad a bizonyítékokat?

- Bizonyí...milyen bizonyíték?

- Sato...Sato.... - ekkor újra megcsókolom a hosszú vörös hajú démonlányt, és teljesen ráfekszem.

- SATO-KUN!!!

>>11959

Riad fel hirtelen álmából Sato-kun. Aki egy hatalmas nagy pofont kap Chubby Succubus-tól.

- Ébresztő popsitöltelék! Ez nem a délutáni szeánszunk, hallod-e!! - üvölti fel a Végzet Nővére – Még egyszer megkérdezem, ELHOZTAD A BIZONYÍTÉKOK PAPÍRJAIT?

Sato-kun észbe kap hogy nem teljesen ott van, ahol volt. Mindez csak egy régi, még ünnepek utáni elrablásának az emlékei elevenedtek fel. Azóta eltelt három hónap is. Már nem is emlékszik pontosan mik történtek vele, és Anon-kun-al. De álmaiban még mindig vissza-visszatér azok az éjszakák jobbak és rosszabbak is. A végzet nővére előtte állt, nagyon is csinos üzletasszony ruhában, és szemüvegjében. Karjai összekulcsolva, egyik kezében egy aktatáskával, másikkal megigazítva ksi szemüvegét nagyon mérgesen néz szerelmére.

- Tudhatnád, hogy annyi baszakodás után, végre eljött az igazság pillanata. Te pedig elkezdesz itten csucsukálni. Még egyszer megkérdezem, nálad vannak a bizonyítékok???

Sato-kun nagyokat sóhajtva emeli fel a földről a saját táskáját, és kivéve belőle egy dossziét nyújtja át szerelmének. Chubby succubus meg mérgesen tépi ki kezéből. Teste egyszerre remeg bele, hisz ruhája szinte rátapad kicsi súlyfeleslegével, és ött ujjal kapaszkodva küzd azon, nehogy szétszakadjon. (Sato-kun nagy bánatára) Lábai még mindig kecsesek, és hatalmas combjai csak úgy szorulnak kifelé a combharisnyájából.

- Fél óra múlva kezdődik. El ne aludj nekem!

- Jó, jó értettem... - sóhajtott fel Sato-kun

Chubby Succubus arcára tette kezét, és megsimogatva emelte fel Sato-kun arcát és lenézve mondta neki:

- Tudom, hogy nem én vagyok a kedvenced. Tudom, hogy nővérem iránt, nagyobb szerelmet érzel. Bocsáss meg ha durva voltam, én nem...

Ekkor Sato-kun megfogta kezét, amire chubby succubus elpirult.

- Miket beszélsz, hisz a te ölelésed és melegséged szerettem a legjobban. - mondta Sato-kun

Chubby Succubus hirtelen elpirult ezen, szemei megkönnyezték ezt a pillanatot.

- B-baka... - mondta elcsuklova chubby succubus, majd eleresztve kezét rohant be az épület szárnyába.

Sato-kun kellemesen mosolygott ezen. Még ha kicsit álmos feje is volt, nagyon örült neki hogy chubby succubus még mindig szereti. Még ha ezt csak mérgében tudja sokszor kimutatni. Nagyot ásítva vakarja a fejét. „azt hiszem harapok valamit a büfében” mondta magában, majd Feltápászkodva elindult a lépcsőn lefelé. Útközben észrevette Haruka-kunt aki szintén bóbiskol az egyik széken leülve. Kedvenc női ruhájában, a fehér inges, kis fekete kabátjában, és miniszoknyájában, mostanra rövidre vágott hajjal van jelen. Békésen, fejét a falnak támasztva, szájából a nyála folyva. Sato-kun jót mosolygott rajta, majd továbbment. Nem is tudva, hogy Haruka-kun mit is álmodott eközben...

>>11960

Hideg, fagyos éjszaka volt. Olyan igazi zimankós téli este. Kint tombolt a vihar, a Succubus tanyán meg csak úgy süvített a szél, és fújta a havat százával. Haruka-kun meg egyre jobban fázott. Pedig három takaró volt alatta, mégis hideg volt ez az idei tél. Kész szerencse hogy a lányok nem fagynak halálra. Bár ez nem csoda, hiszen KMFS. És a pokol legmélyebb bugyraiban még hidegebb van ennél. Ez kis fagypont meg se kottyan nekik. Haruka-kun persze ettől függetlenül nagyon fázott. Főleg hogy kialudt a tűz a lakásból. Fát meg persze hogy elfejtettek a lányok behozni. Fogai dideregve, és remegve mászkált a lakásban kedvenc hálóingjében. Megkereste a hősugárzót, és elégedetten tette áram alá, és élvezte a belőle kiáramló meleget...amíg az áram is teljesen el nem ment. Haruka-kun még jobban vacogva kuporgott a földön. Ha hamarosan nem talál melegebb terminált, lehet ma este lesz az utolsó neki. Egy nagy bundatakarót magára téve kereset másik menedéket a lakásba, mikor nyögéseket hallott az egyik szobából. Mikor ajtót nyitott a Végzet Nővérei szobájába tévedt, akik épp egymásba karolva álomba előjátékoznak.

„Sato és Anon-kun a városba ragadtak a vihar miatt. Csak nem haragszik meg Sato-kun, ha ma ágyasaival alszom el...” gondolta magába Haruka. Becsukta maga után az ajtót, a bundatakarót maga előtt ledobta, majd kecses mozdulatokkal lépet az ágyra. Négykézláb feküdve, pucsítva mászott a hatalmas ágyon, majd mikor a két lány arcához ért, elkerekedett szemekkel nézte mit csinálnak, miután kicsit lehúzta a takarót. A Végzet Nővérei tényleg mélyen aludtak. De a hideg kellemesen simogatta testüket, és megtalálva magukat, egymást kezdték simogatni, és izgatni. Ki a másik mellét, ki a clitorisszal, puncijába belenyúlva hosszú lakkozott körmös ujjaival. Halk, és mélyen nyögdécseltek, nehogy felébredjen valaki.

Haruka-kun óvatosan befurakodott közéjük, majd magukra húzta a takarót újra. Végre kellemes, és finom meleg járta át testét. A felhevült lányok alvó-násztánca megtette hatását. Haruka-kun már elaludni készült, amikor is. Az egyik lány rá nem feküdt az egyik kezére. Haruka-kun nagyon megijedt, és próbálta kihúzni de evvel az idősebbik Succubus szemeit kezdte mozgatni. Mikor Haruka kicsit oldalra tolta magát, hátha úgy ki tudja húzni észrevétlenül, akkor hátával chubby succubus melleit érintette meg. Amire természetesen chubby succubus halkan felsóhajtott. Haruka-kun, most már nem mert megmozdulni. Megpróbált inkább visszahúzódni. Lábait behajlítva aztán az idősebbik succubus égnek álló falloszát érintette meg, amire különösen megijedt. Haruka-kun teljesen elpirulva és izzadva csikorgatta fogait, hogy nehogy felébredjenek. Mert akkor halál fia lesz. Ekkor hirtelen chubby succubus átöleli teljesen, és rámászik a fél testére.

>>11961

- Saaatoo-kuuuun~ olyan későn értél hazaaaa...aaahhh – mondta

Eközben Haruka érezte, hogy feje alatt egy kéz kezdi átkarolni és magához húzni. Az idősebbik nővér volt az, aki mellei közé húzta Haruka-kun fejét.

- Oooohhh édesem...már azt hittük nem érsz haza....uuuhmmm – mondta, és fejét Haruka-kun hajába dörgölte.

Haruka-kun teste remegni kezdett, miközben feje vérvörös volt a kényeztetés során. Farka pedig lassan vérrel megtelve kezdett állni. Ezt chubby succubus is észrevette, miközben kezeivel taperálta Haruka-t.

- Aaaahmmm, édesem. Hiányoztunk már mi? Mi lenne ha.... - ekkor a succubus eltűnt a takaró alatt, és megtalálva Haruka szerszámát, arcát beledörzsölte. Puszilgatta, simogatta golyóit. Majd nyelvévvel felfelé kezdte nyalogatni. Haruka pedig eközben még mindig az idősebbik nővér mellei között volt, és szuszogni kezdett. „atyaég, mibe keveredtem megint...” De inkább nme próbált szabadulni, mert tuti lebukott volna.

Chubby succubus meg miután kellően körbenyalta, végül bekapta Haruka-kun makkját. Haruka ezért belemarkolt idősebbik Succubus oldalára aki nagyott nyögött ezért. Chubby succubus meg elégedetten habzsolta szájába a trap srácnak a farkát. Nem is tudva, hogy valójában nem szerelmét kényeztetti. Haruka-kun teste mostanra teljesen leizzadt. Egy szaunába érezte magát, olyan testhőmérsékletük volt a lányoknak. Amikor meg érezte, hogy bármikor elsülhet, elkezdett mocorogni. Idősebbik nővér is érezte ezt, gyorsan oldalra fordította Haruka-t, nővérének fejét megsimogatva közölte, hogy jön a kedvenc pózuk. Chubby succubus meg nagyot nyelve mászott vissza és ellentétes irányba feküdt el oldalra.

- Ahhh...igen!!! Gyerünk Sato-kun...tégy magadévá!!!~

De Haruka-kun esze ágába sem volt ezt csinálni, inkább kihasználva az alkalmat menekülőre akarta fogni. De az idősebbik nővér erősebb volt, és visszahúzva nővére irányába fordította.

- Neeh...ne Sato-kun...ez nagyon jó...csináljuk...aaaaah...

Idősebbik nővér megragadva Haruka-kun farkát, mivel az nem volt hajlandó megfelelő irányba menni. Megfogva nővére puncijához vezette. Megsimogatva vele a teljesen átnedvesedett puncit, majd kicsit megmozgatva beletúrta Haruka farkát. Chubby Succubus elégedetten sóhajtott fel, még mindig álomba szenderülve. Haruka-kun meg szép lassan elkezdte elveszíteni a fejét, de a finoman meleg punciban csak jobb érzés fogta el a testét. De megdugni nem akarta, csak benne melegítette akár egy melegszendvicset a mikróban. Érezte ezt idősebbik nővér is, így ráfeküdve Haruka-ra, testével tolta meg, amire Haruka farka beljebb tolódva tört utat chubby succubus puncijába. Nem lehetett mit tenni. Innentől már az érzések vihara veszi át a helyet. Egymáson mászva mozogtak midndhárman. Miközben az idősebbik nővér fallosza is harcra készen állt. Száját Haruka füléhez húzta, és csak ennyit mondott:

- Ohh, Sato-kun...itt az idő megtölteni a szendvicset.

>>11962

Haruka elképedve várta mi fog történni vele. Miközben farka már ritmusszerűen mozgott chubby succubus puncijába. Aki meg elégedetten verte saját nemi szervét.

Idősebbik nővér, végül kezébe fogta hatalmas péniszét, és végigdörzsölve Haruka-kun hátsóján megtalálta a bejáratott. A nővér makkja erőteljesen és remegve próbált bejutni, majd kis váratva végül bejutva tört előre.

Ennek hatására Haruka-kun sajátos lányos hangján nyögött fel egy hatalmasat, és...hirtelen a lányok megálltak.

Haruka-kun pedig szájához húzta kezét. A végzet nővérei meg hirtelen felriadva néztek a sötét éjszakába. Az ismeretlen lányos nyögésen akadt meg fülük. Ilyen hangot még sose adott ki Sato-kun magából. Mivel még nem aktiválódott az éjjellátó képességük, elkezdték simogatni Haruka-t, hogy jó szerelmük van ott. Azt tudni kell egyébként hogy Sato-kun és Haruka-kun szinte egy magasak, és test felépítésük is megegyezik. Ha Haruka nem hordana női ruhát, meg hosszú hajat, akár testvérek is lehetnek. Haruka totál pánikba esett. Idősebbik nővér még tett egy utolsó kísérletet. És elkezdte tolni hátulról Harukát. Aki pedig chubby succubusba tolta tovább farkát beléje. Haruka lesütött szemekkel, száját betapasztva próbálta visszatartani nyögéseit, miközben a lányok egyre agresszívebben és hevesebben kezdtek mozgolódni közötte. Haruka meg csak tűrte, és élvezte. Csak mozogtak, és mozogtak. Haruka-kun már a sírás kerülgette. Mikor érezte, hogy orgazmusa lesz, nem bírva tovább elvette kezét. az égbekiáltót újfent lányos hangján. Kezével meg cubby succubus pinájából húzta is, és ment el totálisan. Ondójával az egész ágyat bepiszkította. A forró és erotikával fűtött takaróval együtt.

A lányok szélsebesen repültek fel az ágyból. Ujjaikkal egy tűzlabdát varázsolva világították be a szobát. Az ágyon pedig Haruka-kunt látták meg, aki elégedett vigyorral a száján elpirult arccal, félig megtépázott hálóingjében. Teste és az egész ágy pedig saját és lányok testváladékaiban úszott benne.

- HARUKA-KUUUUUUUUUUUN!!!!! - üvöltött fel a Végzet Nővérei. A környék beleremegett üvöltésükbe. Madarak százai repültek el az addigra már megnyugodott hajnal hasadásban.

>>11963

Órákkal később Haruka-kun az újra begyújtott kandalló mellett feküdt le. (mégiscsak volt egy kis félretett fa a végzet nővérei szobájában) Hatalmas puklikkal a fején, egyik szeme pedig lila színbe pompázva, az egyik nővér ökle után. „Legalább az éjszaka nem fáztam...” mondta Haruka-kun, aki fájdalmasan szürcsölte a reggeli kakaóját. Fájdalmak közepette nézett fel a faliórára. Lassan hat óra, mindjárt harangoznak.

*ding *dong

Hmm, fura...nem emlékszik hogy ilyen hangon szólalna meg a falióra.

- Hé álomszuszék, ébresztő! - szólalt meg háta mögött valaki

Megfordulva pedig egy maszkban lévő, kimonó öltözetben lévő lányt látott meg...akinek róka fülei és lompos farka volt.

- Hé! Hófehérkém! Ne aludj el!

Szólalt meg a maszk mögött, farkát kacéran mozgatva. Majd nagyot huppanva Harukára ugrott. A földre leteperve nézte a rókalány Haruka-t. Szép kimonója kicsit kinyílva, szépséges mellei ugrottak elő.

Haruka kíváncsian nézte a jövevényt. Nem tudta hova tenni. Valami miatt, kezével a maszkoz nyúlt. Majd mikor már pont megláthatta ki van a maszk mögött, egy fénylő kar nyújt a háta mögött és rázta vissza a mi világunkba.

>>11964

- Hé! Haruka-chan! Kis manókám, kezdődik a tárgyalás!

Rázta meg Santa-chan. Tudjátok, a szépséges succubus mikulás, aki minden évben hoz nektek valami jófélét. A legjobbakat meg különleges estében részesíti. Haruka-kun lassan fél éve együtt vannak. Távol a családtól és élik mindennapjaikat a messzi Északi-sarkon.

Haruka megdörzsöli a szemét, és elégedetten mosolyog vissza Santa-chan-ra.

- Nah végre, azt hittem az orrodat kell lassan befognom, olyan mélyen aludtál. Hihih~

Santa-chan nem változott semmit az elmúlt 1000 évben. Nem is csoda, hisz ő sose harcolt senki oldalán sem. Csak évente egyszer körbejárta a világott szeretettével.

- Ahmm...ummm...nagyon furcsát álmodtam. - mondta Haruka-kun szemét dörzsölve.

- Tényleg? Miről, miről? Meséld el!

Santa-chan kezeit Haruka térdére tette, ahol érezte, hogy teljesen leizzadt a lába. Szoknyája alá nyúlva, és Haruka felüvöltésére megérezte, hogy itt bizony más testnedv is csorog Haruka lába között.

- Óóóóh te kis perverz...remélem én is benne voltam az álmodban manócskám – nézett összehúzott szemekkel és mozgolódó szemöldökkel

- Ehhehehe...nos tudo... - de nem tudta befejezni, mert az óra újfent megszólalt.

- Ahh, már kezdődik! Gyere gyorsan Haruka drágám, elől akarok ülni! - ugrott fel Santa-chan, majd megragadva Haruka-kunt, beviharoztak a tárgyaló terembe.

Utat kezdtek maguknak törni. Hurka-kun folyton bocsánatot esedezett az embereknek. Majd mielőtt betértek volna, szemében meglátta a nővéreket. Ők is észrevették őt, de nem fogadták boldogan Haruka ábrázatát. Bár chubby succubus, fintoros arcát egy percre aranyos mosoly váltotta fel, szemüvegét letolva meg odakacsintott Haruka-kun-nak.

„Szóval emlékszik rá...”

A bírósági terem pedig lassan megtöltik az emberek, és succubusok sokasága.

Folytatjuk...

„A tárgyalás hamarosan megkezdődik. Kérem, foglaljanak helyet!”

Hangzott el a hangosbemondóból, és a tömeget követve indultunk el a tárgyalótermébe. Hatalmas, évszázadok óta épített gótikus, nagy belsőtérrel rendelkező helység volt. A szokásos tárgyalóterem volt. Volt két nagy sor, egy elválasztó erkély, az ügyvédek asztalai, oldalon a tanúk helyei, középen pedig a pódium. Tekintve hogy mi is az ügy részei voltunk, így a jobb oldali székhez ültünk a Végzett Nővéreivel, de két sorral arrébb. (chubby succubus azt mondta „Jó móka lesz!” ami egy kis aggodalommal fogott el) Mellettünk ment el Santa-chan és Haruka-kun is, akik a elválasztó oldalon búcsú puszit adtak egymásnak. Mivel kiderült Santa-chan az év hátralevő részében, amikor nem ajándékokat kell hurcolásznia, másodállásban profi védőügyvéd volt, akinek jó pár KMFS pereskedését sikerült megnyernie. Így mondhatni a mostani ügyhöz is pont jól jött. Intettünk Haruka-nak, hogy jöjjön ide, de ő csak rázta a fejét és elpirulva a helyiség hátsó részéhez fordult, ott is a függöny mögé bújva. Oh igen, Succubi/Kaho is itt voltak. Ők foglaltak helyet az egyik vádlott padján. A bal oldali asztalon pedig a titokzatos rókalány Allahség foglalt helyet. Ugyanabban a virág és sárkányokkal díszített kimonóban volt mint az elrablásunk estéjén, és a maszkja is az arcán maradt…

- Gyaaaah, kezdjék már el! Még rengeteg huncutságot akarok kipróbálni Sato-kun-al!!! – felelte hirtelen a fiatalabbik nővér.

- Már megint kezded? Az előbb még a fejét akartad leharapni, most meg a kis testét kívánod. – tette szemrehányóan az idősebbik nekromorf nővér

- Az akkor vooooolt, de ez a sok ember és succubus testillatától…teljesen beindultam, kyaaah!!! – avval elkezdte a térdemet simogatni, másik kezével pedig a ingem alá turva a kezét a mellkasomat simogatni.

- N-ne-neh…tudod hogy erre mindig…aaahh… - nem volt mese, máris merevedésem volt, és a fütykösöm is elkezdett könnyezni.

- Tss, tsss, tsss. Ne olyan hangosan cukorkám. Csak sunyiba, kicsit szórakozva.

>>11966

Mondta chubby succubus, miközben a testéhez simult mellei megemelkedtek és majd kidurrantak a helyükről. Mellbimbói már égnek álltak, és rendesen kiemelték ruháját. Lábait szét tette, és kezem önkéntelenül oda nyúltam. Már nedves volt. Csipkés fehér bugyija csak úgy lüktetett a tenyerembe, és a nedves is könnyeit éreztem az ujjaim között. „ez tényleg komolyan gondolja, hogy itt, mindenki előtt” gondoltam magamba. De őt nem is zavarta az egész. Épp ellenkezőleg, chubby succubus mindig is ez hajtotta, hogy tömött, szűk helyen, sok ember között élvezze ki a perverz dolgait. Nem egyszer volt, hogy a tömött metrókocsiba rájött ez a fétise, és nővérével együtt farkaltak meg, miközben a kíváncsi embertömeg folyamatosan taperolta, és csókolgatta őket. De ez mégiscsak egy tárgyalás! Nem akartam jobban súlyosítani az ügyünket. Próbáltam segítségét kérni az idősebbik nővértől. De már ő is a szoknyája alá nyúlva nézett minket. Félelmetes, és domina tekintettel az arcán. „Remek, lesz mit magyarázkodnom…” ahogy ezt kimondtam, chubby succubus az ölébe fogott.

- Tudod mi fog következni ugye?

Kérdezte, és egy kicsit leizzadtam. Mindezt tárgyalás előtt! De hiába kapálóztam, lábam alatt megjelent a fényesség, és chubby sucubbus hatalmas farka ki is buggyant a helyéről, és a földön lógott. Megfogva kicsiny testemet, dörzsölni kezdte a térde között. Amire merevedő pénisze is hamarosan olyan pozícióba került, hogy itt bizony lesz egy sunyi menet tárgyalás közben. Le is tolta a nadrágomat. De olyan gyorsan hogy a körül ötünk ülők már kezdtek érdeklődve hátra és oldalra pillantani, hogy mi folyik (vagy folyni fog) hamarosan itt. Én meg vörösödő fejjel próbáltam elrejteni a dolgokat. Chubby succubus farka már az én kis farkam mellet helyezkedett el. Rá feküdve egymás mellet voltak. Ekkor az idősebbik succubus alányúlt az eltakart farkaknak, és mindkettőt megfogva, elkezdte őket masszírozni. Merevedésem hamar elérte végső formáját, és már nagyokat lihegve akartam. De ekkor idősebbik nővér hamar befogta másik kezével a számat, ami előtte nedves punciját simogatta. Arcomba nézett és merev, gonosz tekintette gyorsan mosollyá változott. Kezét elvéve, nedves ujjait az én számba tömködte. Én pedig, mint a rendes kis baba, lenyalogattam ujjairól testnedvét. Miközben chubby succubus a hasamat, mellkasomat simogatta megállás nélkül, a dörgölőző farkaink pedig egymásba olvadva vonaglottak. Úgy éreztem, hogy itt helyben elmegyek. Nem is tudom mikor volt ennyire romantikus helyzetünk hármunk között. De a tárgyaló és az embertömeg most kihozta belőlünk. Éreztem a két lány odaadását. Chubby succubus hatalmas melleinek dörzsölését a hátamon, démoni farkának az állatiasságasát. A finom kezei simogatását. Az idősebbik nővérnek pedig a passzív hozzájárulását. Csak úgy forrt a levegő köztünk, és a körül ötünk ülők egyre kínosabban érezték magukat. Aztán eljött, aminek jönnie kell. Először chubby succubus farka lüktetését éreztem, majd az enyém is válaszolt, hogy itt elfogunk sülni. Idősebbik nővér pedig ahelyett, hogy lassított volna, csak még gyorsabban verte összesimuló farkunkat! Chubby succubus beleharapott a vállamba, hogy nyögéseit elfolytsa. Én meg, mint aki levegő után üvölt próbáltam kiköpni a másik nővér ujjait, aki tenyérre emeleve kezét fogta le számat. Masszírozása meg egyre hevesebb, és hevesebb és hevesebb lett! Elengedte a farkakat, a nadrágomat lejjebb tolta. Majd, mint aki letépve láncait, farkam és chubby succubus farka egyszerre sütöttük el. Olyan erővel és sűrűn spriccelt ki, hogy az előttünk ülő arisztokrata nő egész parókájára, hátára, és ruhájára kijutott. Idősebbik nővér elengedte kezét a számról. Fiatalabbik pedig mélyharapás után az én számba mászott bele. Ahol hosszú, démoni nyelvévvel máris adott egy mélyreható csókot nekem. Ennél romantikusabb kültéri szeánszom még soha nem volt.

Az előttünk ülő arisztokrata személy kényelmetlenül érezte magát. Hátra nyúlva parókáját akarta megigazítani, de furcsa meleg váladékot érzett. Mikor a hátát akarta megvakarni, újra érezte. Megnézve kezeit, teljesen ledöbbent, majd mikor hátra fordulva látta a félig meztelen, kigombolt ruhában fürdünk a testi örömökben, hatalmasat sikoltva tüstént távozott kisérőjével a tárgyalásról.

- Kyaaah! Ez az! Végre eltakarodott ez a vén banya. A hájas teste és hatalmas dísz a fejétől, semmit sem láttam volna!

>>11967

- M…mi? Várj, az egész arra ment ki hogy ők… - döbbentem rá.

- Jajj, te kis butus, dehogyis! A feszültséget is leakartam vezetni, mert nagyon imponált a tömeg. – kacsintott felém chubby succubus.

Én, nem is tudom, mit mondjak. Mindenesetre jól esett még tárgyalás előtt ilyet elvégezni. Kicsit jobban is érzem magam. Előttünk pedig Succubi és Santa-chan figyelt minket. Utóbbi ragyogó és könnyes szemekkel, teljesen elpirulva fogta arcát, és lábait dobálta. Succubi pedig megvető „Ugye ezt most nem gondoltátok komolyan?” Kérdéssel az arcán nézett minket.

A tárgyalás biztonsági őrre szólalt meg, hogy a bíró elfoglalja helyét! Hatalmas csend, és fegyelem ütötte végig a termet.

>>11968

A nagy fegyelem, kíváncsi szemek figyelték, hogy vajon ki lesz az ügy levezetője. Az ajtó kinyílt, de senki sem érkezett meg. Aztán egy gyerek dudorászást lehetett hallani, majd egy kislány rózsaszínű hajkoronáját lehetett látni a nagy asztalok mögött. A lány lehuppant a bírói székbe. De még mindig a fejét látta mindenki. Elvöröslött a feje, amit a biztonságiőr is észrevett és gyorsan odarohanva magasabbra állította a széket. Végül mindenki meglátta az alig 10 évesnek tűnő, rövid rózsaszín hajjal rendelkező leányzót, akin a bírói fekete köpeny is rajta volt, bár két számmal nagyobban. Így kezei elterítve voltak.

- Ohayo mindenkinek! Remélem megittátok a reggeli kakaótokat. Mert ma bizony nem egy egyszerű tárgyaláson fogunk részt venni. Hihih~

Sato-kun teljesen ledöbbent. Egy lolita kislány lenne a bíró? A BÍRÓ?

- Ezt…mégis…vagyis…ki ez? – jött ki a szájából a kérdés, de idősebbik succubus adott is egy tockost hátulról neki.

- Idióta, hát nem ismered meg a bírót? Ő fogja levezényelni a tárgyalásunkat. Ő a legjobb az ilyen ügyekben.

- De hiszen ez csak egy gyerek! – fakadt ki Sato-kun.

- Hogy beszélsz! Hát fel se ismered a világ és az élet megteremtőjét? – fakadt ki a nővér

- Várj, mi? Azt mondod, ő lenne…Allah?

- Sok alakban szokott feltűnni. Valójában nincs neki alakja, csak ti buta emberek hiszitek azt hogy egy nagy szakállas bácsi. Volt ő már néger, ufo, rókalányokat terelő juhász, és persze nő is, nagyon sokszor. Ezt az alakját még nem láttam, gondolom most találta ki.

Sato-kun próbálta megemészteni a megdöbbenését. Bár kezdett beletörődni, hogy itt a nagy alakok valójában mindig is nők voltak. A bíró eközben a lapokkal játszadozott az asztalánál, és a fülét piszkálgatta.

- Okéééés. Ezennel megnyitom az idei pert. Anon-kun elhalálozása kontra területi viszályok megsértése a mai téma. A sértettek az emberiség megmentője Succubi/Kaho-chan, és a természet világ egyensúlyának őrzője Horo hercegnő. Kérem, álljanak fel a tanúk…hé! Horo kisasszony! Hol van az ügyvédje? – vetette fel a kérdést a bíró.

Horo hercegnő, a természet örökös őrzője, és ökoszisztémájának egyengetője mindvégig csendben ült a széket, maszkjával az arcán. Hosszú, vörös haja, hegyes róka fülei ágaszkodtak ki a maszk alatt. Kimonoja kötelén pedig lompos farka lógott ki. Teljesen kimérten, és hercegnőhöz méltóan megválogatva a szavait felelt a bíró kérdésére.

- Ügyvédem nézeteltérés miatt már nem tud megjelenni az ügyem intézéséhez. Helyettesítője meg még nem érkezett meg. – felelte.

- Hát remélem is hogy hamarosan feltűnik. Az esti pankrációt még megakarom nézni!

Ekkor a háttérben futás és hangos kiabálást lehetett hallani. Az ajtó kinyílott, de olyan erővel hogy az előtte védő őrök a plafonra lettek kenve, Haruka-kun meg ijedtében még jobban a függöny mögé bújt el. Az ajtón egy hatalmas papírtömeggel érkető kis ember érkezett meg. Aki sűrűn, és megállás nélkül káromkodott. Fél kézzel kinyitva az elválasztó kaput, helyet foglalt és ledobva a papírtömeget, végre fellélegezett.

- Mélységesen sajnálom bíró hölgyem. Hirtelen kaptam meg az ügyet, és csak most szedtem össze a dolgokat. – felelte a rövid, barnahajú kölyök, glóriával a fején, ügyvédi ruhában, bár mellkasán hosszú gézzel összekötve.

- Ohh? Ez túlélte volna? – kérdezte az idősebbik nővér, és intett a fiatalabbik nővérének hogy nézze kit látnak. Sato-kun is észrevette, és nem hit a szemének. Ahogy Succubi is meglepve nézte ki lesz a védőügyvédje a rókalánynak.

- Csak nem! Szia Iwato-kun! – üvöltötte chubby succubus, és kapálózott a levegőbe.

Iwato, aki mélyen benne volt Karina úrnő apokalipszis napjain. A végső küzdelmek közepette maguk a végzet nővérei nyársalták fel a harcok végén.

- Mégis ki az Allah ismert fe…WOAAAHHH! MI? T-TI? – oldalra pillantott – WAAAH! MEG TI? EZ MÉGIS HOGY A KÉNKÖVES POKOLBA JÖTT ÖSSZE? – üvöltötte Iwato, akit nem kicsit felzaklatta, hogy régi nemeziseit látja.

- Szia popsitöltelék. Milyen érzés holtak között, sterilizálva vezekelni az örökké valóságig? – kérdezte mosolyogva idősebbik succubus.

Iwato-t nem kicsit leverte a víz, és még jobban idegesebb lett, mint valaha volt. Úgy hite, hogy mivel most már meghalt, talán a rémálmai is eltűnnek. Ügyvédi gyakornokként állva próbált jó útra térni. Így az égiek a pokol legmélyebb bugyrai után már a mennyországba fogadták be. De cserébe örökérvényesen sterilizálták.

A bíró megfogva kalapácsát ütötte asztalát.

- CSENDET! A személyes nézeteltéréseket, a bíróság falai között rendezzék le! Kezdjük már el, mert már nagyon viszket a tenyerem egy csomag chipsért. Tényleg, chips. BIZTIŐR! AZONNAL KÉREK EGY CSOMAG PAPRIKÁS CHIPSET! – üvöltötte a bíró.

>>11969

A tárgyalás megelőző eskületéttel után a bíró felszólította Iwato-t, hogy mesélje el a vita tárgyát.

- Birónő! Esküdtek! Hölgyeim, succubusok, és uraim! Ami Horo hercegnővel történt az egy több ezer éves ökoszisztémának a rendbontása volt. Történt ugyanis hogy december környékén, utazásából visszatérve területét feldúltnak találta. Személyes dolgai és iratai felborítva, ruhái szétdobálva, és szétszaggatva. Kisállatai halálra rémülve várta. És a tetejébe, kedvenc almás italát is mind megitták! A nyomok pedig egyértelműen az erdő másik végének új lakóihoz vezettek. Mégpedig a succubus társaság, és ő családjának birtokához! Erre bizony van bizonyítékunk is. – szedte elő a képeket – a helyi bagoly megfigyelők, több repülő, latex ruhás nőt láttak berepülni, majd röhögve elrepülni a helyszínről, a rablás ügyeivel. Ha ez nem lenne elég, a közeli erdőkbe olyan erőket és entitásokat idézve elő. Ami felzavarta a természet rendjét. Mindezt csak azért, mert unatkoztak, és így kihasználva az üres telket tették tönkre az egészet! Kérdezem én a tisztelt egybe gyűlteket mégis mi alapon tették ezt?

- Tiltakozom! Védenceim az eset napján nem tartózkodtak a területen. Hanem a család összeülve a karácsonyt ünnepelték! – szólalt fel Santa-chan

- Akkor mégis mivel magyarázza azt, hogy a Végzet Nővérei az eset napjának hajnalán egy hatalmas csápszörnnyel feldúlták az erdő felét?

- Csapdába estek, egy soha nem látott és furcsa dolgokkal teli események történtek meg velük. Nem ők idézték elő. Hanem olyasvalaki, aki direkt kiakart tolni a védenceimmel és bosszút állni rajtuk. A helyszínen talált varázslatok sokkal inkább egy olyas valakitől származik, aki bizony nagyon benne van az erdő misztikusságba. Ez a személy pedig ott ül maga mellet Iwato-kun.

- Rágalmazás! Hogy merészel így beszélni a természet hercegnőjével?

- ELÉG! – csattant fel a bíró – Kéretem Iwato urat hogy maradjon kussba, elmondta a beszédét. Santa-chan szólítom fel hogy elmesélje mi a fészkes fene történik itt!

Hangzott el a lolita bíró hangja. Aki morcosan huppant vissza székébe, keresztbe téve kezét nézett hőseinkre.

Santa-chan két perc megbeszélést kért. Megbeszélni akarta Succubi-val mit is mondjon majd. Haruka-kun pedig még mindig a háttérben figyelte az eseményeket. Sose volt még ilyen tárgyaláson. De nem is szerette a tömeget, ezért is fordult leghátra. Függöny mögött bátran figyelte az eseményeket. Ám nem volt egyedül. Egy idősebbik, kopaszodó szakállas férfi is leghátul foglalt helyet. Oda-oda nézett Haruka-kunra, akit meglátva oda kaccsintott rá és bámulta. Haruka-kun nagyon zavarba volt emiatt, így próbált nem figyelni rá. Mikor lement az ügyvédi beszéd, visszanézve már nem látta a helyén az öregurat. Ellenben…

- Lám, lám. A fene se gondolta volna, hogy pont egy kislánnyal hoz össze a sors itt. – felelte a férfi Haruka-kun hátulján.

Haruka-kun nagyon megijedt, és futni készült. De a férfi elkapta a kezét és magához húzta, be a függöny mögé. Erre chubby succubus is felfigyelt, de csak gyanúsan hümmögött egyet.

Eközben a függöny hátterében a kapálózó Haruka-kun próbált kimenekülni. De a öreg kéjenc, már taperolni kezdte, miközben száját fogta le Haruka-nak. Megfogdosta a derekát, belemart a popsijába. Ruházatát akarta letépni, miközben folyamatosan dörzsölte hájas testét Haruka-ra.

- Ne ficánkolj annyit kicsi lány. Csak kicsit, eljátszadozok veled. Utána elengedlek. Nem lesz semmi baj. De sokat ficánkolsz – elővett egy kést – a szép kis torkodon fogom ezt áthúzni.

Haruka-kun teljesen pánikolva és remegve figyelte a kést.

>>11970

Santa-chan a két perc szünet után végül felállt, és ő is szembenézett az esküdt székkel.

- Tisztelt egybegyűltek. Ami eme ártatlan succubusokkal történt, az egyszerre félreértés és egy tragédia következménye. Védencem, alias Succubi és Kaho, akik pár éve a világunkat mentették meg a félelmetes Karina úrnőtől, már több mint öt éve békében élnek, és segítik a társadalmat újjáépíteni. Rengeteg közösségi tett és férjük, Anon-kun mérnöknek hála városunk újjászületett.

- Unalmaaaaas! Bírónő csak tereli a témát. – mondta vigyorogva Iwato

- Hogy merészelsz! – fakadt ki Santa-chan

- Csendet! Megkérem Iwato ügyvédet, hogy fogja be a lepénylesőjét, mert nem önnek adtunk szavat!

- Pfff, nevetséges. – vigyorgott tovább Iwato, ám ekkor kapott egy olyan öklöst az arcába Horo hercegnőtől, hogy a nyaka is kitört helyben. De tekintve hogy angyal volt, így kis fáziskéséssel, visszarántotta a fejét a helyére.

- Köszönöm bírónő. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy védenceim azon az estén is békésen készülődtek a karácsonyra. Eszük ágába sem volt felülkerekedniük és megzavarni szomszédságuk birtokát. Épp ellenkezőleg, a békés együttlétet furcsa dolgok zavarták meg. A vihar még élesebb volt, furcsa villámokat szórt az ég. A házon belül nem evilági minionok jelentek meg és támadták meg ügyfelemet.

- Jah, biztos egy élmény volt, ahogy végighempergettek rajta, hahahaha! – csattant ki Iwato, aki arcába a bírói kalapács repült bele teljes erővel. Majd a bírónő varázserővel, visszahúzta a kalapácsot.

- Miután a Végzet Nővéreit is elragadta az erdő démona. A ház férfi tagjai furcsa nem evilági zarja lettek figyelmesek. A birtokuk hátsó pajtájából jött. Amit bár nem találtak semmit, ellenben egy kis gyermekrókát találtak. Akit elakartak kergetni, de hátulról maszkos nőszemélyek ütötték le őket, és rabolták el.

- Ezt megtudja erősíteni Sato-kun? – szólalt fel a bírónő, amire Sato-kun egyértelműen bólogatott. – rendben, folytathatja.

- Köszönöm. Az elrablás után védencem és a harcból legyengült Végzet Nővérei azonnal elindultak megkeresni kedveseiket. Útjuk során furábbnál, furább lényeket vettek észre, és egy sor még Karina úrnő szolgálatában élt KMFS harcos élőholt alakjával találkoztak! A nyomok végül Karina úrnő évszázadok során használt búvóhelyére vezettek, ahol behatolva egy transzdimenzionális és újjáélesztő berendezés nyomait vették észre. Ezek a gépek összelettek kötve, a gépeket pedig Anon-kun, és Sato-kun nemiszervükhöz és hátsójukba kötött kábelek és üvegek szívták ki testnedvüket. evvel a furcsa gépet életre kelteni. Védenceim harcba keveredtek a helyi hadsereggel, akik mindegyszálig a női cicalány gésákból és rókalány ninjáiból álltak. A helyszín hátterében pedig Horo hercegnő foglalt helyet, aki kanapén nézte végig az egész eseményt. A harcok közbe sikerült mind Sato-kun és Anon-kunt kiszabadítani, akik szintén harcra keltek. Végül a portál is megnyílni készült, ami még emberhez sem fogható szörnyűségek törtek volna a mi világunkra. Anon-kunnak sikerült leállítani a gép működését, ám ekkor történt a tragédia. Mégpedig Horo kisasszony hátba szúrta Anon-kunt, majd mikor földre rogyott még el is vágta a torkát kedvese előtt. És bár a portált sikerült lezárni, evvel megakadályozva egy nagyobb szörnyűség eljövetelét, de cserébe egy hősünk halt meg ezen a napon. Az eset után pedig a helyi természetfeletti rendőri osztag tört be, és tartóztatott le mindenkit. Bírónő, én úgy érzem, az egész esemény egyértelműen látszódig hogy az egész mögött Horo hercegnő áll.

- Elismeri Horo hercegnő, hogy így történt az egész? – Horo kimérten, de némán bólintott. – akkor bűnösnek nyilvánítom ki!

Hirtelen fagyos csend lelte a tárgyalótermet. Mindenki csak varakta a fejét, meg nézett ki hogy ennyivel elintézték az egészet.

- HAHAHAHAHAHAHA! Látni kéne az arcotok! HAHAHAHAHA! Jajj nekem, fáj a nevetéstől a hasam. Heheheh…csak vicceltem ti kis buták! Szeretném meghallgatni a többiek véleményét is. Öt perc szünetet rendellek el!

>>11971

Így a bírónő leugorva a földre ment kifelé, maga után húzva a elnyújtott ruháját, nyalókát nyalogatva.

Succubi/Kaho teljesen letörve, és mélyen szomorúan gondolt vissza, ami aznap történt. Már rég lelenne rendezve ez az egész, ha nem jöttek volna a természetfeletti rendőrség. Legszívesebben most kitekerné a nyakát a rókalánynak, de megvan kötve a keze. Könnyei végül a papírlapokra potyogtak, remegő kézzel temette el arcát. Santa-chan ölelte meg, majd finoman elvéve kezét nézett az arcába.

- Ne aggódj kicsim, megoldjuk valahogy. Mi állunk nyerésre, annyi bizonyíték áll a róka hercegnőre, hogy méltón megkapja büntetését.

- És ha nem? Ha minden kiderül, hogy tényleg mi tettük? És az a kapu elpusztítása és Anon-kun halála minden hiába való volt? Én…én…ó succubusra mondom, én nem tudom, mit tegyek. Hiányzik Anon-kun. Nélküle ezt nem tudom feldolgozni, nem tudok a gyermekeim szemébe nézni. Nem tudok méltó anya lenni. Már nem is érzem magam KMFS-nek sem…

- Ó jajj nekem. – ölelte át Santa-chan, és próbálta megnyugtatni a zokogó succubus-t.

Eközben a függönyök mögött a hosszú beszéd közben a kéjenc öreg rendesen megtépázta Haruka-kun női ruháját, és csupasz kis testét simogatta. Haruka-kun minden erejével küzdött, de az éles kés fenyegetően nézett rá, és kezdte az erő is elhagyni.

- Nem valami nagy mellek ezek. De ezért sokkal kívánatosabb vagy nekem! – röhögött magában az öreg. Majd elővéve petyhüdt lomposát, Haruka-kun vállára fektette.

- No mire vársz, gyorsan kapjad csak el!

Haruka-kun zavartságában már rugdosni kezdett, amit a férfi válaszul arcához tolta a kést, és finoman megkarcolta vele. Kis vér folyt le Haruka-kun arcán, és inkább nyugton maradt.

- Nah jó, akkor kezdjük az alapokon. Állítsd fel!

avval az öreg kéjenc felemelte Haruka-kun kezét, rászorította farkára és mozgatni kezdte.

- Azt mondtam állítsd fel te kis ribanc! – üvöltött rá Haruka-ra, aki végül engedelmeskedett és elkedzte masszírozni neki. Nem kellet sok, máris állt az öregnek. Megfordította Haruka-t és arcába dörgölte.

- Rendben, akkor most szépen ledugom a torkodon. Mond, hogy áááá!

Haruka-kun minden erejével küzdött, de az öreg szétnyitotta kicsi száját, és egyre fenyegetőbben közeledett a farok. Haruka-kun teljesen elszégyelte magát mi fog itt történni, de végül ökölbe szorította a kezét, és akkora ütést mért az öreg heréin, hogy rendesen beporhadt neki.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ, TE KIS KURVA! – üvöltött fel az öreg pedofil.

Haruka-kun ezt kihasználva, elfutott a lába között, kitárta az ajtót és rohant kifele a tárgyalóteremből. Az öreg kujonfi meg utána. Chubby succubus újra felfigyelt erre, és látta a rohanó Haruka-kunt. Visszafordult gondolataiba, mintha mit sem látott volna.

>>11972

Az öt perces szünet után a bíró elfoglalta a helyét. Rózsaszín fru-frut göndörített magának, majd eliszogatta a doboz kólát, ami mellé készítettek.

- Kérem az első tanú lépjen a pódiumra! Succu…Kah…Sukaho….uuuhmmm..izé…Suuukaaaubiii

- Kérem, *szipp csak szólítson Succubi-chan-nak. – szólalt fel a KMFS

Picit mindenki elgondolkodott az ismerősök közül hogy miért mondta ezt. Eddig mindig mindkettőjük nevét emlegették. És bár elején zavaró volt, idővel hozzászoktak mindannyian. Iwato lesz a kérdőügyvéd. Akárcsak bármelyik tárgyalás esetén.

- Szóval Succubi-chan. Mesélje el mi is történt pontosan a nagy és csodálatos Karina úrnőm barlangjában?

- Nos, amit a támadók és elrablók hagytak maguk után, egyértelműen a nyomok odavezettek. A helyszínre érkezve rengeteg halott sose látott KMFS harcost látunk. Közelebb megvizsgálva kiderült, hogy nemrég pusztulhattak el. Egyiket sem ismertük fel, de tudtuk, hogy baj van. Ám alig tettünk három lépést, a holtak felébredtek végső nyugalmukból. Hörgő és szörcsögő, félig megégett, testrészüket elvesztett élőholtként keltek fel, és estek nekünk azonnal. Mi termesztésen visszatámadtunk, és fegyvereinkkel harcoltunk ellenük. Voltak vagy ötvenen, és nagyon agresszívek voltak. Végül egy hatalmas nem evilági lökéshullám zárta le a harcot, ami a barlangból tört elő.

- És mondja Succubi-chan. Nedvesedett ettől?

- Titlakozom! Ügyvédtársam eltér a témától.

- Hogy…merészelsz…

- Bocsáss meg Succubi-chan, de neked mindig is a harc volt az életed ugye? Biztos vagyok benne hogy végig kéjesen élvezted az egészet, és rendesen nedvesedett a kék latexbugyid alatt a puncid…vagy állt égnek a kisfiúkat felszarvazó farkad?

- Rendet! Ne térjen el a témától Iwato ügyvéd! – üvöltött fel a bíró

- Tehát ahogy mondtam…hirtelen magas erő kisugárzás ütötte fel a harcot, ami a barlangból jött. Mi ennek eredtünk utána, ahol az én kedvesemet és Sato-kunt pillantottuk meg. A terembe ott foglalt helyett a róka hercegnő is, aki meredten, keresztbe tett lábbal nézte a vibráló portált, ami sötét erők törtek folyamatosan elő. Körülöttük pedig szolgái imádkoztak.

- No de vajon amikor ezt látta, biztos volt benne hogy a természet hercegnője műve lehet ez?

- Egyértelmű volt a helyzet. Szolgái vérszemet kapva, a rituálét folytatni akarva, estek nekünk, hogy ne üssük bele az orrunkat.

- Mondott valamit magának Horo hercegnő a támadás során.

- Nem, mind végig ott ült és figyelt minket a maszk mögül. Csak a gyilkossága elkövetése után szólalt meg, mielőtt behorpasztottam volna azt a szép pofikáját. „Mindent csak miattatok tettem!”

- Köszönöm bírónő, nincs több kérdésem.

- Volt valami furcsa a helységben Succubi-chan? – kérdezi a bírónő

- A furcsa portálon, és a természet hercegnője árnyhadseregén kívül? Nem, nem nagyon.

A bíró elfogadta a tanúvallomást, szólította a következőt.

>>11973

Eközben Haruka-kun, folyamatosan menekült a pedofil támadója elől. Teremről, terembe futott és bújt el percekig. Kitartó volt az öreg kéjenc, mindenhova benézett. Mikor meglátta Haruka-t megfogva lábát húzta magához, de kiesett a kezéből. És ez folytatódott több szobán keresztül, végén már Haruka-kun is kivárta a megfelelő alkalmat, hogy tovább fusson. Végül kis futkározás után az egyik sarkon megelőzte az öreg, és elkapta.

- Nah végre! Hogy az Allah toszon meg téged! Most velem jössz!

avval az öreg a szembe levő férfi mosdóba lökte. Haruka-kun elvesztette egyensúlyérzékét, és a kemény parkettába ütötte be a fejét. Akkora ütés érte hogy csak a feje zúgott tőle. Térdre rogyva próbált észhez térni. De eközben az öreg is megérkezett.

- Ennyit…harcolni…az ebédemért…még soha nem kellett. – elkezdte simogatni a fenekét, majd félretolta a szoknyáját – de most nem menekülsz. Megerőszakollak, és te élvezni fogod!

avval lehúzta a bugyiját is, és lerángatta a lábáról, majd érte a megdöbbenés az öreg vénszivart.

- Mia? te fiú vagy? Egy crossdressing fiú… - fakadt ki – Hahahaha! Ez még jobb is mint gondoltam. Vigyorodott el az öreg.

Haruka-kun már kezdett észhez térni, de még zsongott a feje. Megérezte, hogy valaki simogatja a fenekét, és a hátsó bejáratát piszkálja.

- Milyen friss, milyen érintetlen…rég volt már hogy kisfiút megrontottam. Szegény pára, ha nem kapkod, még most is élne HAHAH! – avval hüvelykujját beledugta Haruka-kun popsijába, amire Haruka kislány hangon sóhajtott fel hangosan. Az öreg kéjenc pedig farkát kezdte egyenesbe hozni, és száját törölgetni. Mintha egy éhes fenevad akarna nekiesni az ártatlan őznek. Abba hagyva az ujjal való molesztálást, szétnyitotta Haruka-kun popsiját, és közeledni kezdett farkával. Haruka először érezte magát megszégyenítve, és szomorúnak hogy megfogják rontani őt.

Az öreg vén kujonfi már behatolt volna, amikor igy egy suhintással jobb kezét elvágták, és repült el maga mögött. A férfi hatalmasat üvöltve vágódott el oldalra, kezéből akár a szökőkút úgy spriccel a vére. Keze távolról meg utolsó idegrángással remegett a földön. A férfi nemtudta mi az Allah van, maga elé nézve egy fekete portálból kinyúló nő jelent meg. Majd vészjósló démoni hangon annyit felelt neki:

- NE MERÉSZELD BÁNTANI A KEDVESEMET!

A férfi ijedtében felvette a földönfekvő kését, és már szúrt volna előre, de keze megmerevedett. Erőlködött, de nem mozdult meg a nő irányába. De ellenkező irányba már igen. A karja teljesen kifordulva tört ketté, és a kéztörés után a repülő öklében lévő kés beleállt a bal szemébe. Hatalmasat üvöltött fel, főleg utána mikor a kéz elkezdett mozogni, és folyamatosan szúrta az öreg arcát. Olyan hangosan üvöltözött, hogy, már a terem többi részébe is lehetett hallani.

- Ó, FOGD MÁR BE! – felelte démoni hangon a nő, majd kardjával levágva az öreg péniszét tömte tele a száját, és egyre mélyebben ledugta a torkán. Végül felemelve lábát a gyomráig rúgta le nemesebbik szervét, amibe azonnal bele is halt.

A fekete portál eltűnt, és a fiatalabbik, húsosabb Végzet Nővérke tűnt elő. Megigazította ingjét, és szemüvegét is. Egy csapásra eltűntette az öreg pedofil testét, és a portálba hajította. Haruka-kun pedig fájó fejjel nézte végig az egészet.

>>11974

- Én…köszönöm. – felelte

Chubby succubus, komoly, és harcias tekintette, átváltott mosolygós, pirospozsgás arcra.

- Kyhaaaah! De aranyos vagy! Csak nem hagyhattam, hogy az öreg vén fasz téged tegyen magadévá. Mit szólna ehhez Santa-chan is. Úgy örülök, hogy nem esed bajod! – ölelte át Haruka-kunt – No most menjünk vissza gyorsan.

Mondta a Végzet Nővére, és mikor megfogta Haruka kezét, Haruka-kun csak egy helyben állt. Chubby succubus érdeklődve figyelte miért van ez.

Haruka-kun nem bírva magával, neki esett chubby succubus combjához, és sírni kezdett.

- Allahem, úgy megijedtem! Azt hittem itt halok meg! Ha nem vagy itt engem…engem…*hüpp

- Jajj te kis butus. Minden rendben. Még idejében vettelek észre titeket. Hm? Mit csinálsz.

Akkor Haruka-kun dörzsölni kezdte az arcát chubby succubus szoknyájára, majd lehúzni kezdte.

- Kérlek…hadd köszönjem meg. Vágyok rá, akarom, örömet akarok okozni neked!

Chubby succubus csak még jobban elpirult az eseten. Végül is csak unalmas sallang lenne a tárgyalás, így miért ne szórakozzon el Haruka-kun-al?

- Hát jól van picúr…magamévá teszlek. – felelte a KMFS, amire Haruka-kun szemei felcsillantak.

A Végzet Nővére felhúzta szoknyáját, letolta bugyiját, ahol már a nedvesedő hatalmas farka jelent meg. Haruka-kun csillogó szemmel nézte, majd masszírozni, puszilgatni kezdte. A Végzet Nővére eközben kigombolta ingjét, és melleivel kezdett játszani. Az elmúlt hónapokban kicsit megduzzadt neki, így szájához emelve szívogatta magának, miközben Haruka-kun fejét simogatta. Haruka pedig mint a jóllakott óvodás bekapta a KMFS farkát, ami folyamatosan ment előre puha szájában és torkában. Mohón elkezdte falni, és nyalni. Nyelni folyamatosan. Farka is elkezdett nőni, amit bugyijával megfogva kezdte el verni. Chubby succubus csak úgy kéjesen sóhajtott fel. ha nem lett volna elég ami tárgyalóterembe volt, a férfi mellékhelyiségben szopatva Haruka-kunt csak mégjobban felélénkítette.

>>11975

A tárgyalóteremben szólították a következő tanút: Sato-kunt.

Sato-kun volt az egyetlen életben maradt tanúja a dolognak, aki mindvégig ott volt a tett helyszínen, így az ő tanúvallomása kiemelkedően fontos. Santa-chan fog kérdezni felőle.

- Sato-kun, kérlek, meséld el mi történt veled és Anon-kun-al, azon az éjszakán, mikor leütöttek?

- Nos…az elrablásunkhoz vezető utat nem emlékszem sokra. Csak arra, hogy már egy cellában voltunk felkötve Anon-kun-al. Teljesen kifeszítve, egyszál semmibe, X alakba húzva. Nagyon nem értettük a dolgokat, de két kéjesen vihorászó KMFS nagyon méregetett minket, illetve a háttérben is figyelt minket valaki.

- Mondtak valamit, bármit neked, vagy Anon-kunnak?

- A két KMFS csak kéjes megjegyzéseket, ám a háttérben lévő női hang csak annyit kérdezett. „Jártattok-e az erdő széli birtokomon, és ki építette ezt a szerkezetet?” Nem értettük a kérdést, és érdeklődve kérdeztünk vissza. Végül Anon-kunt külön elvezette, engemet meg ott hagyott a két KMFS-el. Azt üzenve „Tegyetek vele azt, amihez a legjobban értettek.” és így is tettek.

- Pontosan MIT tettek veled?

Aközben A férfi wc-ben chubby succubus egyre hangosabban üvöltött fel, és már két kézzel átkarolva szopatta farkával Haruka-kunt.

- Izé…nem akarok mesélni…

A végzet nővére érezte hogy mindjárt elsül. Kivéve farkát tele locsolta ondójával Haruka-kun arcát.

- Ragaszkodok hozzá Sato-kun. Nincs mit szégyenkeznie. Mi az igazságot akarjuk tisztázni.

Félrelökte Haruka-kun testét, majd oldalra fektetve háta mögé feküdt a Végzet nővére. Kicsit megmozgatva farkát, és felemelve Haruka lábát hatolt be a hátsójába, amire Haruka-kun lányos sikongatásba fogatta.

- Nos…a két KMFS rám mászott. Testemet csókolták, és simogatták. Melleiket arcomba nyomták és röhögcséltek rajtam.

Haruka-kun ruhája oldalát harapdálva tűrte és élvezte a Végzet Nővére szúrását. Teljes teste izzott, és hátsója remegett a megtermett succubus farokkal. Prosztatáját folyamatosan ingerelve. Akart játszani farkával, de chubby succubus nem engedte. „Nem, nem. Ezt a kört most végig fogod élvezni!” Suttogta a fülébe.

- És…hogy mondjam….feminista farkukat elő véve elkezdtek molesztálni. A keresztet fejjel lefelé állítva az egyik a számba tömködte farkát. A másik pedig a kereszt tetején, lefelé lógatva dugta meg a hátsómat. Miközben mindketten testemet karmolták és simogatták.

A Végzet Nővére meg oldalról csak tolta és tolta Haruka-kun popsijába. Néha rácsapva nagyokat röhögött kéjesen, rajta de már érezte testében, hogy jön aminek jönnie kell.

- Majd leemelte a keresztről, és testemet puccsítva mindketten megdugtak. Igen, mindkét farkukat beledugták a hátsómba, és felváltva szúrtak egyre mélyebbre, és mélyebbre.

A férfi wc már a kéjes nevetések, és lihegésektől volt hangos. Aminek anekdotája végére a Nővér több nagyobb lökést kísérve élvezett el Haruka-kun seggébe. Lüktető pénisze pedig töltötte tele Haruka-kun hátsóját, finom, és meleg KMFS ondóval.

- Végül mindketten elmentek. Az egyik kihúzta farkát, és a hátamra élvezett. De a másik még mélyebbre lökve farkát benn maradt. Addig ott is maradt, míg ujjával odanyúlva, izgatva prosztatámat el nem élveztem, majd ő is tette ezt belém.

Végezetül a Végzet Nővére felállította Haruka-kunt két lábra. Leguggolva eléje ő is bekapta Haruka-kun kis péniszét és addig falta, és nyalta míg Haruka is elélvezett, és itatta meg ondójával chubby succubus-t. Aki pedig sűrűn nyelte lefelé, akárcsak a narancslét. Végül hatalmasat lihegve nézett fel a kissrác csillogó arcára.

>>11976

- Nos…köszönjük a részletes beszámolót…van még kérdése Santa-chan?

Santa-chan, teljesen elalélva, bugyijába kotorászva hallgatta végig. Majd mikor hallotta a nevét, zavartan összeszedte magát. Majd köhintve még feltette az utolsó kérdést.

- Izé…khm..és mit tudsz a portál nyitásról. Miért kötöttek a gépekhez?

- Csak sejtésem van, de az a kapu energiájához a mi testnedveink kelletek. Ennek érdekében mindent megtettek, hogy mind testileg, nemiszervileg a legérzékenyebb pontjainkra kötve elvegyék az energiánkat. Ám…au…

- Valami gond van Sato-kun? – kérdezte a bíró

- A fejem…majd…szétszakad! AAARGHH!

Santa-chan odarohan Sato-kunhoz.

- Hé, hé minden rendben? Mondj valamit!

- A…portált….a KMFS…róka hercegnő…Kar…Karina…hozták létre…de…elpusztít…de…elfelejt…AARGH! – üvöltötte Sato-kun majd összeesett a pódiumnál.

- Atyaég, orvost!! Gyorsan orvost!

- A bíróság 10 perc szünetet rendel el. Valaki kaparja össze az ájultat! - üvöltötte a bírónő, majd kirohant a teremből.

Miután mindenki felfigyelt a zavarodott Sato-kun fejfájására. Horo hercegnőhöz odafordult Iwato is.

- Ez roppant közel volt hercegnőm. Legközelebb megbízhatóbb varázslatot kérjen felejtésre, ne a legolcsóbbat.

A kimonóban ülő, vöröshajú Horo hercegnő nem szólt semmit, csak egy nagyot hümmögve vette sértésnek a dolgot. Majd elővett egy fiolát, amiben rózsaszín felhő mocorgott.

- Jobb ha befogod az orrod…”popsitöltelék”. – kacarászott ezen a róka hercegnő, majd fogva a fiolát leejtette a földre.

>>11977

A kémiai anyag hamar elterjedt a tárgyalóterembe. A jelenlévő férfiak, nők, és succubusok mindannyian szippantottak belőle. Amitől olyan vágyaik törtek előre, amit nyilvános helyen nem szokás elővetíteni. Mindenkiből előtört a testivágyak kiélvezése. Szemük mind átváltozott élénk aranyszínűvé, és vigyor ült az arcukon. Egymásnak estek, a succubusok a kisebb fiúkra. A nők, succubusokra, a férfiak, férfira ha már nem jutott senki…mind egy közös volt bennük. Egymásé akartak lenni. A ruhák tépelődtek, a kezek elkalandoztak, szájak, puncik, és popsik kezdtek eltömődni, nemiszervekkel, és kezekkel. Voltak hármas, vagy többes pózba estek. Nő lovagolt egy succubuson, másik három succubus meg körbe állva felváltva ápolta le őket. Az ember azt hinné a kisfiúk sírva könyörögnek életükön ilyenkor. De nem ma. Simán befogadták bárki közeledését, aki nekiakart esni kicsiny testének.

Az egész hatalmas orgia között egyedül Succubi, az idősebbik Nővér, Santa-chan és Sato-kun nem érte el. Ők mindannyian a levegőbe repültek. Santa-chan próbálta életre kelteni az ájult Sato-kunt. Lent a földön pedig Horo hercegnő maradt nyugton. Ám Iwato-ra két férfi is megtalálta, ő pedig nem hallgatva védence figyelmeztetésére, jó nagyot szippantva esett neki az orgiának.

>>11978

Succubi-chan jól tudta kinek a műve lehet. Előrántotta harci fegyverei közül két kardot, és nekiesett a róka hercegnőnek. Ami egy hatalmas csattanás erejével a falig tolta kardjával, X alakba támasztva le feje közé. Már tolta volna le a kardokat, evvel lefejezve őt. De a füst elszállva kiderült, hogy egy ujjal megállította a nyaka előtt a két kardot.

- Megölek! Megbosszulom azt, amit szerelmem ellen elkövettél. Nem fogsz élve kijutni ebből a tárgyaló teremből! Mindenki tudni fogja hogy ezt az origát is te hoztad létre.

- Mily heves, és mérges. Így az igazság előtt tényleg képes lennél megölni engem? Nem vagy kíváncsi miért tettem? Egy kicsit sem? Tényleg úgy akarsz a Purgatóriumba kerülni, mint egy gyilkos, aki a bosszúszomja miatt sohase fogja megtudni miért halt meg a szerelme?

Succubi-chan fogcsikorgatva szedte össze minden erejét. Szemei elvörösödtek, és lilavibráló erőtér kezdett elhatalmasodni rajta.

- Mi ez a hangoskodás…10 percre hagyom el a helyemet, erre…. – a bírónő visszatér kekszet majszolva, de amikor meglátja, mi történik a teremben, szájából kiesik a finom omlós sütemény.

A testek egész sora vonaglik egymáson. nemiszervek találkoznak és oszlanak el, majd áznak el saját testnedvükben. A bírónő teljesen elvörösödik, és elkapja a méreg. Hát mikor meglátja, hogy a sarokba egymásnak estek a két vádlott is.

- ELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG LEGYEEEEEEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Üvölti el magát, majd pusztakézzel akkorát csap le az asztalra, hogy az kettétörik, hatalmas energiarobbanás robban ki. Az ablakok kitörnek, az ajtó is kettészakad. Ám a kémiai anyag megszűnik létezni. Mindenki normális szemet kap. A KMFS-ek lepotyognak az égről, Succubi-chan is összeesik a lökéstől. A róka hercegnő maszkja pedig megreped, és seggre esik a földre.

- ÉN MÉG SOHA, ILYEN SZÉGYENBE MÉG NEM HOZOTT EGY HALANDÓ SEM! MINDENKI TAKARODJON KIFELÉ A TÁRGYALÓ TEREMBŐL!

Meztelen succubusok, férfiak, nők és kisfiúk fejvesztve menekültek el a területből. Jobbhíján ruha nélkül. Miközben a tömeg elhagyta a termet, chubby succubus és Haruka-kun is visszatér a mellékhelyiség légyott-ról, és érdeklődve nézik, mi történik.

- Ó a francba! Lemaradtunk a legjobb buliról! – duzzogott chubby succubus – bár azért veled is jó volt picúr. Ugye?

Bólogatott elégedetten Haruka-kun. A tárgyalótermet végül a kiscsapat is elakarta hagyni, ám akkor a bírónő, az ajtót a földről felemelve és újra alkotva bezárta az ajtót.

>>11979

- Nem, ti nem! Most mindenki itt marad és szépen pontot teszünk az igazságra! Ha valaki ellenszegülni, vagy trükközni próbál. Örökre kitörlöm az életből. Megértettük?

- Igenis ó nagy uram! – felelték a KMFS és a róka hercegnő

- I…igen…megértettük. – válaszolta Haruka-kun és Kaho-kun akinek fejfájása csillapodott.

- Úgy érzem az én tanúvallomásom következik. – felelte a rókahercegnő – de mielőtt elkezdném. Szeretnék mutatni valamit, ami az ügy érdekében fontos lehet. Szabad?

A loli „Allah” bírónő megengedte neki. Horo, a természet védelmezője, és az erdő rókaszellem hercegnője megállt hőseink előtt. Törött maszkját megfogva levette arcáról, majd földre ejtette. Amin végül mérges arcát tekinthették meg. Hosszú vörös haja, és füleit átsimogatta, hogy jobban lássák ellenségük arcát. Felemelte kezét, amit a többiek támadásnak hittek, így harcállásba álltak. De varázslat vagy fegyver idézés helyett, csak csettintett egyet.

Az ajtó kinyílt, amiben egy lepedővel eltakart ketrecet hoztak elő a cicalány gésák. A ketrec alatt valami nagyon agresszív és nem evilági lény mocorgott. Miután a cicalányok letették a földre. Horo hercegnő odasétált a ketrechez, majd lehúzta a lepedőt. Amitől mindenki meglepődött.

Anon-kun volt az!

De nem az az Anon-kun, akit ismertek. Ez az Anon-nak már vörös szeme volt, szarvai nőttek, hosszú éles karmai, démoni pikkelyes bőre kezdett kinőni, és hámlani a teste. Démonfarka nőtt a hátán, és ugyanolyan hosszú nyelvei voltak, mint bármelyik succubusnak. De Anon-kun valójában incubus volt. Utoljára férfi démon Karina úrnő uralkodása során éltek. De mindannyian kihaltak a KMFS tisztogatásban. Most mégis úgy tűnik Anon-kun is ilyen lénnyé változott.

- Anon-kun!!! – fakadt ki Succubi-chan, aki sírva rohant oda eléje.

De anon nem ismerte fel, és agresszíven utána kapott. Mintha csak a vérét és halálát kívánja. Succubi-chan teljesen megijedt ettől. Nem akart hinni a szemének. Szomorúságában nem megtámadta a róka hercegnőt, hanem összeesett a ketrec előtt, és könnyes szemekkel nézte kedvesét.

- Nem halt meg.

Felelte Horo hercegnő. A bíró is megdöbbenve nézte a váratlan fordulatot. De mielőtt ítéletet mondott volna, padhoz szólított a hercegnőt. Itt volt az idő megtudni az igazság pillanatát.

Folytatjuk…

FINÁLÉ!

Falak megrepedve, omlás jelenit mutatták. Törött ablakok darabjain a lemenő nap sugarai világították be a tárgyaló termet. A helység törött bútorok, elhagyott szaggatott ruhák és néma csend lengte be. Nem hiába, Allah haragja elég nagy felfordulást tud okozni. Mindeznek között ott voltak hőseink is. Mindannyian meredten és elképedve nézték végig, barátjuk nem evilági alakját. Pár éve még ő volt a világunk megmentője, hónapokkal ezelőtt pedig egy gyilkosság áldozata lett. És most itt áll, magából kivetkőzve démoni formában. Lefolytot düh, káosz, és erőszak sugárzik belőle. Már nem ember többé, sokkal más. Egy incubus. Vagy más néven a kitaszított démon, akit még Lucifer is letagadott maga mellől és az emberek világába száműzte. Ahol évekig a vámpírok ellen menekült, mivel riválisnak nézték a nőkkel való oltatlan szexuális éhsége miatt. Elhappolva előlük, elszívva életeröjüket, már nem jutott az éjszaka uralkodóinak, csak üres porhüvely. A száműzetése végül majdnem öngyilkosságba fordult. Ám egy nap…

Minden Succubus-ok uralkodója talált rá. Még gyermek volt, és véres hálóingjébe, kezében anyja gyilkosaiknak a fejét húzta mikor találkoztak. Az incubus hatalmas dühvel támadt rá a lányra, de meglepetésére tőle egy centivel ledermedt előtte. A vörös hajú kislány puszta ujjával állította meg, majd kezével arcához nyúlva orrára pöccintve az erdő végéig repítette. A férfi démon csak még dühösebben repült vissza, de újfent elkapta az ismeretlen erő, és most felfelé repítve egy mamut fenyő lombkoronájáig repítette. Onnan lepotyogva a földről, törött bordával és kificamodott karral próbált elmenekülni, de rosszul lépve még meg is botlott. A fájdalom és a félelem kerítette hatalmába. Félelem, ami egy kislány miatt aggódott, hogy kifogja nyírni hamarosan. Órákkal később sem gyógyult a sebe. És a vörös hajú nem evilági démonlány is ott termet arca előtt. Az incubus felnézett az égre, és vörösen izzó szempár nézett vissza rá. Fejét lehajtotta, szemeit becsukva csak ennyit mondott:

- Mégis mire vársz. Öljél meg… kitaszítottak a pokolból, és a Földön sem találom a helyemet. Nincs semmi értelme az életnek. – mondta mérgesen

- Én meg azt hittem te fogsz végezni velem. – felelte a kis vörös hajú lány

- Hogy?

- Egyek vagyunk. Se nem ember, se nem démon nem vagyok. Egy senki vagyok, olyan erővel, amit én magam sem értek. De nem is akarok. – kicsit megcsuklott a hangja, szemei könnyezni kezdtek. Kezéből kiejtette anyja gyilkosainak fejét. Földre kuporogva, térde közé téve fejét remegve elkezdett bőgni. – Kérlek, végezz velem. Erőszakolj meg, vágd le a testrészeimet, idd meg véremet, éges el elevenen. Bánom is én, én nem akarok így élni!

Sírta el magát a kis Karina, minden KMFS úrnője. Zokogását elnyomta az erdő zajai, a távoli világok ricsaja is. Az incubus csak nézte a törékeny kis testet, aki előtte majdnem megölte. Nagy nehezen féltérdre támaszkodott, karjait kinyújtva magához ölelte a kis succubus-t, és teste lélegzetével nyugtatta.

- Nem kell meghalnod úrnőm. Mostantól halálomig és azon túl is téged foglak szolgálni. Megígérem.

A kis Karina sírása csillapodni kezdett, már csak csuklott és remegett. Karjait kitárva, egyetlen hű szolgálóját megölelte. Aki a nagy KMFS tisztogatásig végig hűséges maradt hozzá.

>>11981

Succubi-chan karját kinyújtva, teljesen ledöbbenve és folyamatosan sírva kapkodott Anon-kun után. De minden egyes közeledésével a ketrecben lévő vad támadni kezdett. Succubi könnyei a földre kezdtek hullani, majd nem bírva magával hatalmasat üvöltött fel.

- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!! – kiáltotta

Mindenki némán figyelte, és gondolkodott mi is történhetet. Hisz mindenki tanúja volt annak, hogy Anon-t hátba szúrják, majd torkát elvágva a földre hullott. Halottnak is nyilvánították és a temetése is elővolt készítve jövőhétre. Most mégis itt áll előttük.

A loli bírónő, akiről mindenki tudta ki valójában négyet tapsolt a levegőbe, hogy rá figyeljenek:

- Yosh, ez most mi a faszom itt, és erről mért nem szólt senki nekem? – kérdezte

Horo hercegnő, a természet őrzője fordult oda hozzá, majd tiszteségesen meghajolva válaszolt neki:

- Bocsásson meg ó nagy uram! Már a tárgyalás elején akartam szólni erről, de az ügyvédi kavarodás miatt…jobbnak láttam, ha kihallgatásomkor hozakodok evvel elől. – felelte

Horo hercegnő egy csodálatos, több ezer évet megélt róka lány volt. Még kis gyermek róka volt, mikor felfedezte különleges erejét. Szülei közölték vele, hogy ősei kiválasztottja valójában, és hordozza becsülettel ezt a titulust. Így is tette, és fiatal felnőttként megpróbált az emberek sorába jutni. Megismerni őket, és békét kötni velük. Nem volt könnyű, kezdeti nézetteltérések miatt nem tudott velük beszélni. Féltek tőle, hisz beszélő rókát sose láttak eddig. Horo ekkoribban úgy gondolta másképp kell megközelíteni a dolgokat. Remete nagybácsikája megtanította az alakváltásra. Amit meglepően jól kitanult és ember alakban (bár füleit és farkát meghagyva) közeledett az emberekhez. Így se sikerült nagyon a tetszésük, de egy helyi kereskedő mégis eltudta fogadni. És békében, boldogságban lendítették fel a környék kereskedelmi szokásait. De ez egy másik történet. Évekkel később aztán a semmiből tűntek elő a KMFS. Országok, és világok sokaságát döntötték porba, és pusztították el. A lakosság fiatal fiú tagjait rabolták el, és kihasználták. Ez volt az emberiség egyik tudatosan eltitkolt legsötétebb évei. Ám fordulni látszott a kocka, mikor a Róka klán és az erdő lakói összefogva, szövetséget kötöttek az emberekkel. Másfél év véres, de kitartó nagy csatáiban végül elpusztították és jó időre megszűntették a KMFS invázióját. Vezetőjüket sose tudták elkapni, és az életben megmaradt foglyaikat sem jöttek vissza utánuk. Az uralkodó azonnal kivégzésre ítélte az életben maradt Succubus-okat. Ám pont Horo állt ki mellettük. Megtudta győzni az embereket, hogy ami történt tényleg végzetes, és sikerült is megtorolni. Több vért ezért nem érdemes ontani, és megígértette a succubusokkal hogy soha nem fognak ilyen tettet végre hajtani. Cserébe életben maradnak. A király végül elfogadta a döntést, ám mindkét fajt kitaszította a birodalomból. A rókalányok és a succubusok így békében éltek a következő 1000 évben. Voltak konfliktusok persze. De ha az egyik oldal mindig ott termet és figyelmeztette az egyességre, mindig abbahagyták a harcot. Megszületett így a fekete és fehér egyeség is. Amit az emberek átvéve Jing és Jang-nak nevezettek el. Bár az ősök még tudták minek volt ez a jelképe, a történelem során ezek a források egyre jobban kopni kezdtek, és teljesen félreértették.

- …és evvel kijelentem, hogy most is így jártam azon a téli estén, bírónő. – felelte Horo hercegnő

- De…ne már! Beszéljen konkrétabban!!! Mi vitte rá hogy Karina úrnő elhagyott barlangjában, egy csomó KMFS (később halott) egy démoni portált üzemeltetett? – fakadt ki Santa-chan, aki a kérdező ügyvéd volt.

- Akkor kezdem az elején. Birtokomat megsértették. A nyomok egy csoport vihorászó KMFS vezettek. Egy értékes, erőgyűrűt vittek el tőlem, amivel akár más világokra nyíló kapukat lehetne nyitni. utam során aztán ezekkel a tökfilkók vidéki területére is sodort az utam, és megvoltam győződve hogy ők voltak azok. Férfi társaikat elraboltam, és egyenesen a helyszínre vittem, válaszokat követelve.

- És kik voltak ott?

- Természetesen KMFS-ek, ha jól tudom Karina úrnő hadseregének, utolsó életben maradt tökfilkói. Akik éppen nyaraltak, így lemaradtak az Apokalipszis napról, és csak sokkal később érkezve látták hogy úrnőjük meghalt. Mikor a helyszínre érkeztem a két emberszabású kölyökkel, támadás helyett nagy örömmel fogadtak be szerény hajlékukba.

- Ahol szövetséget kötött velük? – kérdezte hirtelen Santa-chan

>>11982

A Végzet Nővérei eközben Succubi-chan támogatták, hogy szedje össze magát. Pokrócot adtak neki, és távolabb ültették le a ketrec elől. Haruka-kun eközben egy forró gyümölcsteát hozott neki.

- Tessék Succubi/Kaho. A kedvencedet csináltam. Málnás-csokis, két cukorral. – mosolygott Haruka neki, de Succubi még mindig ledöbbenve nézte volt szerelmét.

Idősebbik Végzet Nővére is sokáig méregette a ketrecet és nem akart hinni a szemének. Incubus-t utoljára Karina úrnő oldalán látta. Sose beszéltek, és soha nem harcoltak együtt. De mindig az úrnőjével együtt volt, mint egy hűséges testőr. A legnagyobb csatákban is az ő oldalán, megveszekedett vadként tépte szét az embereket, vagy rókalányok nyakát törte el. Ám a tisztogatás napjának utolsó óráiban, mikor vesztésre álltak ő maga állt ki a repülő lángolló cölöpök elé, és úrnője elé ugorva fogta fel. Testét a hatalmas cölöpök darabokra lyukasztották, ott helyben meghalt. Akkor látta először, és utoljára sírni látni Karina úrnőt. Kishíján ő is belehalt, de a Végzet Nővérei idővel felkapták és repültek be a menekülésre kikészített portálba. Még az utolsó életjelein is fogta Karina úrnő testőre kezét. Majd testőrei kirántva kezét menekültek el. Idősebbik nővér ezért is értetlenül áll hogy egy újabb incubus (vagy lehet pontosan AZ a incubus) látja.

- Apropó, amikor mondtad, hogy szólítsunk Succubi-nak, azt miért mondtad? Hé! – kérdezte chubby succubus, mielőtt testvére a fejére koppantot.

- Idióta, ne legyél ilyen érzéketlen!

- Még te beszélsz kriptaszökevény? Egy kétlábon járó halott vagy. Benne még annyi szeretett sem szokott szurkolni, csak ha szexelünk!

- Se…semmi baj *szipp, megvan a magyarázata miért. – felelte Succubi – amikor Anon-kun meghalt, abban a percben valami nagy és sötétség fogott el. Feldaraboltam minden utamba lévő rókalányt, és a barlangot is kishíján bezúztam. Amikor már a karjaim között volt az a vörösbundás hercegnő, éreztem, hogy már nem Succubi és Kaho vagyok…hanem csak Succubi. Mégpedig az a régi énem, aki volt 1000 éve. – mondta szomorú hangon Succubi-chan.

- Azt akarod mondani…hogy Kaho-chan lelke, egyszerűen eltűnt? – kérdezte Haruka-kun, zaklatottan

- Igen picúr…a nővéred ott helyben eltűnt amikor szerelmünk meghalt a szemünk láttára. – felelte

Haruka-kun kiejtette a kezéből a teát, és összeesett. A földön fetrengve magzatpózba húzva magát szép-lassan elbőgte magát. Sato-kun rohant oda, és emelte fel a földről, amire Haruka-kun úgy válaszolt hogy átölelve az ölébe kezdett el sírni.

- Bocsáss meg picúr, tudom hogy elkellett volna mondani. Csak…csak…már én se tudom mi folyik itt. – felelte Succubi

- De ha Kaho-chan eltávozott, hogy hogy még mindig a fuzió alakodba vagy? Nem kellett volna a régi alakodnak visszatérni? – kérdezte Sato-kun.

- Ez…ezen még nem gondolkoztam el Sato-kun…úgy érzed hogy Kaho…

- Hé ott hátul! Inkább figyeljetek ide, mert fontos információt közöl Horo hercegnő nektek! – üvöltött fel a bírónő.

>>11983

Szép kimonójában ülve Horo hercegnő kivárta míg hőseink újra ráfigyelnek. Kezével hosszú haját hátra dobta, füleit megmozgatta, majd válaszolt a kérdésekre.

- Nem, nem szövetkeztem velük. Ellenben az elhozott emberfiókák látva úgy gondolták beavatnak tervükbe. Miközben elvezették a két ifjút, ismertették velem hogy a lemaradt bulit akarják bepótolni. Mégpedig avval az utolsó portállal, amit még Karina úrnő aktivált a városban. Mivel nem működött, ezért vadászni indultak azon három ifjú után, akiknek köszönhetik a kapu nyitását. Először az én birtokomat dúlták fel, és már Succubi-ék birtokára akartak menni. Minő véletlen hogy pont arra jártam. Beavattak abba, hogy a fiúkban olyan erő entitások maradtak, amit felhasználva a kaput újra kinyithatták. Így életben maradtam. De mindenképp megakartam tudni van-e közük a fiúknak a betöréshez.

- És ezért is volt a cellájukban, és kérdezett rá?

- Pontosan. Mivel nem kaptam egyenes választ, az egyiket elvezettem. A másikat meg otthagytam a succubusok között. Ahogy olvasok a gondolataiba, annyira nem bánta meg. – kajánul elvigyorodott

Sato-kun ezt meghallva, elpirulva vakarta a fejét. Majd mikor a Végzet Nővérei vörös szemekkel kérdően néztek vissza rá, megijedve inkább elsüllyedt szégyenében.

- Hova vitte Anon-kunt?

- Természetesen a portál elé, ahol beszélgetésbe kezdtem vele, miközben a gép kábeljeit szerelték rá. Kérdeztem kicsoda ő, honnan jött, járt-e a birtokomon, és tudja-e mi folyik itt. Mindenre nemlegest választ kaptam, és már úgy voltam vele hagyom az egészet a francba. Amikor… észrevettem a bőrén valamit. Elváltozásokat. Hámlani kezdett a nyaka körül, alatta meg új bőr jött létre. Mikor odanyúltam, dühösen rám morgott. Mikor tovább piszkáltam, szemei vörösen izzadtak, és karjáról láncot letépve a nyakamat fogta el. Csak ennyit mondott „Ne merészelj hozzám érni! Engemet csak is Karina úrnőm érinthet meg!” majd a szorítása egyre erősebb volt. Már épp gyomorszájon akartam szúrni, mikor egy nagy adag nyugtatót szúrtak a seggére, amitől azonnal elájult.

A bíró érdeklődve figyelte az egészet.

- Szent ég…azt akarja feltételezni, hogy Anon-kun, már nem ember volt többé?

- Minden kétséget kizárva így történt.

- Folytassa kérem, mi történt a többi succubus-al? Hogy hogy Succubi és a Végzet Nővérei holtan találták a barlang előtt, és feltámadtak?

- Miután az indulatok lenyugodtak, előhúzták Sato-kunt is, akit szintén gépre kötöttek. Szája, hátsója és teste ondótól nedvesek voltak, arcán meg kaján vigyorral és csillogó szemekkel nézett körül eufórikus állapotban. Szerintem az se tudta hol van, annyira megdolgozták a KMFS a cellában. – felelte.

Eközben a Végzet Nővérei éppen darabokra próbálták tépni Sato-kunt hogy ezt sose közölte velük.

- Miután a gépre kötötték, a gép stimuláló vibrálást kezdett indítani a srácokba. Ami azonnali merevedést okozott, és testük forrani kezdett. Egyszerre szívták a gépek a nemiszervüket, és izgatták a prosztatájukat, miközben szívókorongok szívták a mellüket, és szájpecek a szájukba volt tömve. A KMFS olyan csodálattal nézték az egészet, páran még oda is mentek simogatni, kézzel és farkukkal jobban izgatni őket. Mérhetetlenül gusztustalan látvány volt. Még ninja harcosaimra is rákellet ordítanom, hogy ne maszturbáljanak a ruhájuk alatt.

- Miért nem akadályozta meg, ha már teljesen nyilvánvaló volt a helyzet?

- Mert semmi közöm nem volt hozzá. Igaz nem akartam tétlenül nézni a dolgot, ami miatt betörtek a birtokomra. De gondoltam megvárom a végét az egésznek. Utána súlytok le haragomra.

- De végül így történt ugye?

- Igen, mivel pár KMFS elkezdte molesztálni a lányaimat, akik nem ellenkeztek ennek. Amikor már többszöri felszólításra sem hagyták abba. Legyezőmet elővéve az összes KMFS felemeltem, és RasenFurry varázslattal kéklángon elégetve hajítottam ki őket a barlangból.

>>11984

- A gépet és a portált miért nem állította le?

- Mint mondtam. Nem az én dolgom volt. Mérhetetlen mérges voltam szolgálóimra, így azt parancsoltam nekik. Hogy most fél óra bocsánat esedezzenek nekem. Nálunk így szokás ezt levezetni. És ezt is látták Succubi-ék, mikor betértek. – fejezte be Horo hercegnő

- És Anon-kun halála? Miért követte el?

Ekkor Horo hercegnő elmosolyogva a ketrecre mutatott. Hosszú kecses ujjai végén, mutatott rá minden baj okozójának.

- Mert az incubus újjászületett! Az én kíváncsiságom, és a gép intenzív használatával, egyre jobban elvesztette minden emberségét. Helyette egy ismerős, sok éve nem látott valakit pillantottam meg. Karina úrnő szolgálóját. Az egyetlen férfi succubus-t aki a front vonalon harcolt mindvégig. Ha jól emlékszem Karina úrnő sok éve pont eme fiúba oltotta testnedvét, és nyitotta meg a pokol kapuit. úgy érzem az évek során Karina génjei beleívódottak az ifjú állományába, és ezidáig benne érlelődött, majd végül feltámadt.

Succubi-chan döbbenve hallgatta végig. A többiek is már kezdték kapizsgálni mi történt. Karina úrnő átka úgy tűnik halála után is kiséri hőseinket is. De nem csak Anon-kunt érte ez az egész.

- Ezért is végeztem ki. Amit ti látattok kiszabadításkor, hogy a gépet próbálja lekapcsolni. Valójában pont beüzemelni akarta. Láttam a vörösen izzó szemét, és pikkejes vörös teste és közmei is vastagodni kezdtek. Végett kellet vetnem az egésznek. Így kihasználva a figyelmetlenségüket, oda ugrottam, és leszúrtam. Hogy biztosra menjek, a torkát is elvágtam és addig figyeltem, míg szemei kinem fehéredtek. – szünetet hagyott Horo

– Igen, én öltem meg Anon-kunt! De vele együtt az utolsó portált is leállítottam és az incubus sem született újjá…vagyis úgy hittem. – fejezte be, és ült vissza a helyére.

- N-nincs több kérdésem bírónő.

A bíró hosszas hallgatásba kezdett. Hőseink épp a tisztán látott történetet beszélték át. Succubi és Haruka-kun egymást átölelve sírtak. Ki a saját szereltjét elveszítve. Horo hercegnő csendben és nyugalomban támasztotta a terem oldalsó falát, ahol rókalányai őrizték.

A romok alól eközben Iwato tűnt fel. Még mindig zavarodottan, és dühösen. Egyenesen odament Horo hercegnőhöz, de a testőrei azonnal fegyvert fogtak a nyakára.

- H-hé nem ebben állapodtunk meg! Maga átvert engemet! A halálból jöttem vissza, és játszottam a tiszteségtelen ügyvédet, hogy kivakarjam a szarból. És ez a hála mindennek? Azonnal kérem a fize… - de akkor felemelkedett a levegőben. A birónő volt az, aki rózsaszín hajával és morcos arcával nézett rá.

- Köszönjük az együttműködését Iwato-kun, de most már takarodjon a picsába, örökké!

- H-hé ezt nem teheti! Én teljesen nyílt lapokkal játszottam mindig! Jogom van végezni a munkámat! MEGKELL BOSSZÚLNOM ÚRNŐM HALÁLÁT!!! – üvöltötte Iwato

- Ó, fogd már be! – avval a bírónő egy portált nyitva belökte Iwato-t – majd ha a lelkek irattárát kitakarítottad, beszélhetünk arról hogy még az én világomba maradhass!

>>11985

A mindenható, aki jelenleg lolita lánybőrbe bújva játszotta a végrehajtót szólni kívánt.

- Khm, szóval. Végig hallgattam mindenki történetét. Tisztázódott pár félreértés, és meghoztam a döntésemet.

Pattanásig feszült a csend, mindenki a bírónőt figyelte. Horo hercegnő volt a legbiztosabb az igazság tételben. A többiek meg méltó büntetést kértek szerettük halála miatt.

- Horo hercegnő nem bűnös! Amit tett szörnyű esett, de tekintve hogy egy sokkal nagyobb bajt előzött meg, így ejtem az ő ért vádakat. Ellenben Succubi-chan és a Végzet Nővérei sem ítélem el őket, mivel félreértés áldozatai voltak. Sose jártak a rókahercegnő birtokán, és a végső harcban is helytálltak. A tárgyalást berekesztem!

És a bírónő lesújtott kalapácsával…ami az utolsó pillanatban el is tört és lepotyogott a földre. A loli mindenható zavarába utána ugrott, és zuttyant le a pódium lépcsőjén, majd a földön fetrengve kúszott a kalapács fejéért. Mikor elkapta elégedett vigyorral csapott a földre. Amitől 6-os erősségű kis földrengés keletkezett, és a gyenge lábakon lévő tárgyalóterem tetőszerkezete behorpadva omlott össze.

Kicsivel később a romok alól mindenki épségben előbújt. Horo hercegnő némán meghajolt mindenki előtt, majd gyalog távozni készült.

- Hé! Erdők uralkodója! – üvöltött utána a Végzet Nővére, majd testvérével odarepültek hozzá. Pár percig farkasszemet néztek egymással, majd az idősebbik nővér megszólalt.

- Szeretnénk megköszönni, hogy helyt álltál értünk azon a napon. Ha te nem vagy, azok a középkori emberek ott helyben megölnek minket.

- 1000 évet várni egy köszönésre…mily becsületes, és tiszteletre méltó.

avval az idősebbik nővér kezét nyújtotta, amit Horo hercegnő oda is nyújtotta kezét. A nővér pedig leguggolva elé megcsókolta kezét. Az erdők védelmezője pedig újfent meghajolt előttük, és tovább ment. Kicsivel később chubby succubus utána szólt:

- Héééé, Horo-chan! Mikor láthatunk legközelebb?

Horo hercegnő csak ment tovább szolgálóival együtt. De még utoljára ujjával legyintett. Jelezve hogy majd legközelebb.

>>11986

Haruka-kun és Sato-kun a romokat pakolták el. Keresték a ketrecet, nehogy kiszabaduljon volt barátjuk új entitása. Meg is találták a ketrecet, aminek törött végéből egy vörös kéz nyújt ki, és egyenesen Sato-kun nyakát fogta meg. Haruka-kun ijedtében hátra esett, és figyelte a fojtogatást. Amikor látta hogy Sato-kun kezd elkékülni az arca, felfogott egy éles fa darabot, és az incubus kezébe állította. Aki visítva húzta vissza kezét és rohant a ketrec hátam mögé.

- ÚrAllah! Ez nagyon közel volt *köhög *köhög majdnem meghaltam! – felelte Sato-kun.

Ekkor a ketrec rácsa kinyílott. Haruka-kun szakította ki, és tört előre az incubushoz. Az szó nélkül belekarmolt az oldalába, de Haruka-kun mérgében akkora gyomrost adott neki, hogy utána könyökével a ketrec padlójáig ütötte. Kirángatta a ketrecből és ahogy érte teljes erejével elkezdte ütni. Ilyen dühösen még senki sem látta Harukat. Csak ütötte, karmolta, ahogy érte. Az incubus is vissza-vissza támadott, de minden halálos ütésre, Haruka csak még mérgesebben ütötte. Majd mikor már az incubus is teljesen kifáradt, Haruka-kun könnyeivel küzdve ütött még egyet utoljára belé.

Santa-chan és Succubi is oda repültek hozzá, hogy lefogják végre. Haruka kirángatta kezét, és arrébb futott.

- Ezt a nővéremért kapod! *szipp A NŐVÉREM MEGHALT MIATTAD! TE OKOZTAD A HALÁLÁT! BÁRCSAK SOHA NEM ISMERT VOLNA MEG, AKKOR MÉG MA IS ÉLNE! – üvöltötte Haruka-kun, csurom véresen, és legyengülve

- Haruka-kun elég! – üvöltött hozzá Santa-chan – Vége van! Már nem Anon-kunhoz beszélsz!

Haruka először érezte magát a legdühösebben, majd összerogyva ájult el a nagy vérveszteségben. Szerelme repült oda, aki azon nyomban elkezdte gyógyítani.

- Én bátor kis krampuszom. – suttogta Santa-chan, majd könnyes szemekkel húzta magához.

Succubi-chan lépett volt szerelme új entitás teste elé. Már nem tudta hogy szomorú legyen vagy mérges legyen. Hihetetlen szánalmasnak és gyengének érezte magát. A nővérek is oda repültek eléje.

- El kell pusztítanunk. Így nem maradhat életben.

- Tudom.

- Ha tovább marad ebben az alakjában, napról napra csak erősebb lesz.

- Tudom…

- Nem hagyhatjuk, hogy újra megtörténjen. Ezért harcoltattok mind végig. Ha most nem cselekszünk akkor…

- IGEN, TUDOM!!! – üvöltötte Succubi-chan, ami akkora lökéshullámot idézet, hogy Sato-kun hátraesett tőle. Santa-chan sapkája pedig messzire repült.

- Még…hagyjatok…magamra…csak öt percig. – könnyezett el Succubi-chan.

>>11987

A mindenható örömteli kislány alakjában mászkált föl alá, majd megállt Anon-kun incubus teste előtt.

- Szerencsétlen pára. Pedig kiváló molesztálható fiú volt. – próbálta viccel elütni a helyzetet – No de nincs idő szomorkodni. Akarjátok, hogy újra ember legyen?

Mindenki megdöbbent a kérdéstől. Succubi-chan hangja is elcsuklott. Végzet Nővérei is csak néztek nagyokat. A mindenható megtenné ezt? Pedig ő neki külső szemlélőként szabad maradnia.

- Nyaaah, mit néztek úgy? Talán cicalányt fedeztettek fel? Hahó, ébresztő! Még nem alakult át! Megmenthetjük!

- De mégis hogyan nagyuram? Már elindult az átváltozás folyamata.

- Valóban, de Karina úrnő rontását még eltudjuk tűntetni. így akár újra emberként is élhet!

Csak tátogva hallgatták végig az egészet. Nem hittek a fülüknek sem, hogy tényleg megteszi.

- Ám ennek ára is van. Egyikőtöknek felkell áldozni magát, különben a rontás eltűntetése nem elvégezhető.

Hamar lefagyott a mosoly az arcukról. Mindenki tudta mi jár evvel. Succubi-chan lépett előre, majd leguggolva a mindenható elé felelte:

- Már semmi sem számít nekem az életben. Csak hogy boldogan lássam az uramat újra, épeszű emberként élni. Gyermekeimnek szerető apára van szüksége. Bár már nem fogok élni, de jól tudom rendes ember fogja felnevelni őket.

A többiek szomorúan fogadták a hírt, de beletörődtek a dologba. Succubi-chan és Anon-kun a kezdetektől fogva egyek voltak. Ott voltak jóban és rosszban, és a legvégső döntésben is tudtak áldozatot hozni. Succubi másodszor hozza meg az áldozati döntését. Bár az elején még túlélte, és évekkel később regenerálódva visszatért majd végleg egyesült Kaho-chan-al. Anon-kun szerelmével. De ő is eltűnt, és jól tudta hogy másodszorra már nem úsza meg ennyivel. Örökre elfog tűnni. De neki ennyit megér.

A rituálét elkezdték. Az incubus köré ősi pettagrammot rajzoltak, és a Végzet Nővérei, Santa-chan és Allahnel egy négyzet erőtért létrehozva zárták el, nehogy kiszökjön a fenevad. A rituálé lényege az, hogy az incubus testnedve átkerül Succubi-chanba, aki cserébe beleereszti a saját testnedvét is, majd a ősi rúnák és a succubusok, no meg Allah erejével megtudják szüntetni Karina úrnő rontását.

Sato-kun tovább kötötte az ájult Haruka-kun sebeit, közben fél szemmel figyelte.

Succubi-chan harciruháját varázsolta magára. Ugyanazt a ruhát, amivel megismerkedett Anon-kun-al. Az incubus eközben begyógyítva sebeit ébredt fel, és méregette a közelében lévő falat. Aztán meglátta Succubi-chant, harci ruhájában, és jobban megvizsgálta. Nem mert támadni, mert érezte hogy egy fajból lehetnek. Succubi-chan kicsit megszeppent. Így pózt cserélve, szenvedélyesen sóhajtott felé és nyújtotta kezét. Kezeivel combját, és melleit kezdte simogatni.

- Nah mivan cukorkám, már nem is vagyok kívánatos neked? – kacarászott felé, majd megfordulva, popsiját pucsítva mutatta, és húzta fel a bugyija végét. – csak a tiéd vagyok, nah mire vársz még?

avval az incubus teljesen feldühödve esett neki, és nyomta az erőfalhoz. Egyik kezével nyakát fogta, testével előre dőlt, és másik karjával melleit elő véve masszírozta.

- Ahh, igen. De rég éreztem ilyen vadságot tőled. Gyerünk husim, erőszakolj meg.

Még jobban ingerelve előkapta farkát, ami démoni erőnek hála még nagyobb lett, mint volt eredetileg Anon-kunnak. Farkát aládugta Succubi-chan puncijához, és dörgölődzve csiklóját izgatta.

- Ahhh, ahh! AHH! Ó IGEN! NAGYON JÓL CSINÁLOD AAAH!!!! NE HAGYD ABBA!

>>11988

Incubus odahajolva, hosszú démoni nyelvévvel csókolta meg Succubi-chan száját, aki szintén előcsalva démoni nyelvét egymásba gabalyodva csókoltak.

Végül a szörny nem bírt magával, letépte Succubi-chan ruháját, karmival belekapott testébe, amitől vérezni kezdett. Hatalmas falloszával pedig behatolt Succubi-chan puncijába. Az új méretnek hála Succubi hatalmasat felnyögött, és ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre rúgott, egészen a méhszájig. Csak hangosabban elkezdett sikítani és tűrni az erőszakot. Az incubus meg csak szúrta és szúrta, tépte és masszírozta kezeivel törékeny testét. Bár Succubi-chan nem volt soha az erőszakos szex híve, és most se tetszett neki. De szerelme miatt kibírta a végsőkig. A démon egyre hangosabban kezdett üvölteni és lihegni. Ezért eleresztve a lányt, nyakát megfogva a földre hajította. Majd utána ugorva misszionárius pózba folytatta. Succubi-chan lábait a démon hátára támasztotta, jobb pózt adva neki az ejakulálásra, és egyre szenvedélyesebben nyögött és sóhajtott neki, miközben szem kontaktust végzet.

- Igen, ezaz! Ne hagyd abba! Uuhh, igen! Mióta erre vágyok! Ahh…igen…igen! AAAH!!!

Majd a sűrűbb lökések és még gyorsabb mozgásra az incubus felüvöltött az égre, és Succubi-chan méhébe eresztette, megrontott ondóját. Majd teljesen kidőlve kihúzva dőlt el. Succubi-chan puncija hatalmasat cuppogott, majd folyt ki belőle sűrűn a friss meleg ondó.

- Itt az idő! Succubi-chan! Most a te köröd jön! – üvöltötte neki a mindenható

Succubi-chan még az új élményét ízlelgette. Nagyokat lihegve, teste égve és izzadva, szemei könnyezni kezdtek. Most először erőszakolták meg. Még ha ez szerelme, démoni formája is tette. Nem volt teljesen kellemes. De összeszedte magát. nagy levegőt vett, varázslattal előhozta farkát, démonfarkával felemelte az incubus, aki fejjel lefelé lógott előtte.

- Most az én köröm jön…

>>11989

Hatalmas péniszét a démon szájába tette, és torkáig tolta le. Az incubus meglepődött ezen, és tiltakozva kezdett el kapálózni. Hatalmas sebeket ejtve Succubi-chan combján. Succubi-t egyáltalán nem hatotta meg, csak minél hamarabb túlakart ezen esni. Csak tolta és tolta lefelé a torkán, a démon meg egyre dühösebb lett ettől. Saját démonfarkát ostorszerűen csapott le Succubi-chan torkára, amitől kicsit meginogott.

Chubby Succubus már majdnem segített neki, de végül Allah megtiltotta neki. Vissza irányította, hogy az erőteret biztosítsa.

Succubi-chan rohamosan kezdte elveszíteni az erejét, de még pár lökét végezve végre ő is elélvezett, és a gyomráig küldte testnedvét a démonba. Az incubus szájából kivéve hatalmasat öklendezett a démon, de még ígyse tudta mindet kiköpni. Succubi-chan megragadta lábánál fogva, és addig csapkodta a földre, ameddig csak bírta. Amikor úgy tűnt a démon meggyengült, Succubi-chan odamászott hozzá, és utolsó erejével beledugta hatalmas péniszét a démon hátsójába. Az incubus érezve a nyomást hátulról, még nagyobb haragra gerjedt, és hátra kapkodva próbálta letépni magáról a KMFS-t.

- No nem, azt már nem! – üvöltötte a mindenható, és különleges erejével lefogta az incubus kezeit, és földre szögeszte – szépen átélvezed az egészet, te állat!

Az incubus válaszra hatalmasat üvöltött fel, majd nyögés váltotta fel, ami Succubi-chan szúrásainak köszönhette. Succubi-chan most kivételesen nem teljes élvezettel csinálta azt amit, de hajtotta a bosszú, szerelme megmentése…a megváltás ígérete….

Így péniszét egyre mélyebbre és mélyebbre tolta, és tűrte démoni szerelmének kapkodásait. Váratlanul az incubus démonfarka kiesett a szorításból, és hosszú farka egyenesen Succubi-chan hátsójába kötött ki.

- Aaaahhh!!! Szóval így állunk…uuuhhh…hát nem bánom…rajta, toljad csak. Úgyis én vagyok most a domináns itt. UUuuhhhh….aaaahmmm….. – felelte Succubi-chan.

A démon farok pedig mintha parancsot teljesítve végezte feladatát. Csak tolta, és tolta. Egyre jobban kitágítva Succubi hátsóját. Succubi-chan meg lassan élvezni kezdte az egészet. Stimulálta és hajtotta az egész. Mellei csak úgy csapkodtak a démon hátán, ami meg stimulálóbb volt neki. Eljött a végső löket. Succubi kezeit, a démon vállára rakta, majd hevesebben, és hevesebben tolta. Hatalmasakat nyögve végül elsütötte farkát, és teleeresztette ondóval a hátsóját. Az incubus meg dühébe, kihúzva démonfarkát Succubi-chan hátsójából egy nagyot csattintva átszúrta a bal mellkasát.

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!! – üvöltötte Haruka-kun és Sato-kun.

A nővérek is elképedtek, és támadni készültek, de Allah megállította őket ott helyben, és nem engedte, hogy a pajzs összeomoljon.

Succubi-chan megdöbbenve érezte a szúró fájdalmat, ami mellkasába kapott, majd kezdett egyre homályosabb lenni a világ neki. Az incubus kihúzta a succubus farkát a hátsójából. Majd sajgó üleppel fordult meg felé, és ijesztő mosollyal, nem evilági nevetéssel nézte végig, ahogy a succubus elsírja magát. Succubi-chan ereje folyamatosan fogyni kezdett. De még utolsó erejével megsimogatta szerelme arcát, majd szemei teljesen elfehéredve az élet utolsó lépései is elszálltak.

Az incubus meg győzelem ittasan rázta le farkáról, és dobta földre a szerencsétlen lányt, akinek még a nyaka is kitört az ütéstől.

Haruka és Sato-kun elképedve, könnyes arccal nézték végig.

- Okés lányok, itt az idő! Ideje a rontást eltűntetni!

A védőfal a fényes villogások után sötétzöld energiává alakult, és hatalmas vihart gerjesztett. A Végzet Nővérei a rontó varázslatokat dúdolták együtt a mindenhatóval. Az incubus hatalmas méregbe gurulva rohant és ütötte teljes erejével a védőfalat. Fel-fel ugrott, szétakarta tépni a nőket, aki útjában vannak. Majd mikor látta nincs kiút, egy új utat kezdett csinálni. A földet kezdte ütni, darabokra robbantotta a betont, majd mikor földet látott, hatalmas karmaival elkezdett ásni egyre mélyebbre.

>>11990

- Jajj ne! Ez kiássa magát! Még azelőtt tennem kell valamit, mi… - ekkor egy alacsony, fehér ruháskislány sétált el mellette – Mia, te mit keresel itt? H-hé ne, várjál! Nem menj, oda az veszélyes!

De hiába próbált utána nyúlni, Haruka-kun testébe előre dőlt, és nem tudott már feljebb állni. A fehérruhás kislány pedig egyenesen a portál felé indult. Haruka-kun félig kábán homályosan nézte ki lehet azt. Meglátta ismerős alacsony termetét, és hosszú vörös haját.

- Aya-chan… - majd Haruka-kun elégedetten mosolyogva ájult el

- Kiássa magát, az Allah szerelmére siessetek már avval a verssel! – üvöltötte az idősebbik succubus

- Nem megy! Még két sort el kell mondanunk, különben lőttek az egésznek! –mondta Santa-chan

- Hé, kevesebb duma! Több szónoklást kérek! – csapott fel a mindenható.

Az incubus eközben már érezte a szabadulás útját. Már félig kiásta a kivezető utat, mikor felfigyelt, hogy az erőtér furcsa hangokat add ki. Körülnézett mi lehet, mintha szétesni kívánt volna. Ekkor hatalmas fényesség jelent meg az egyik falon, ami akár egy ajtón átlépet valaki.

Ayu-chan volt az. Anon és Succubi/Kaho egyik legkülönlegesebb lánya. Az egyetlen aki vörös hajjal született a családban. Hosszú, fehér ruhájában jelent meg. Kezében kedvenc nyuszija fülét fogta, é húzta magával. Arcával komolyan nézett az incubusra, aki furcsa ismerőst fedezett fel benne.

Mindenki megfeszülve nézte a dolgokat. A KMFS és mindenható pedig folytatták a rituálét. Aya-chan egyenesen Succubi-chan holtestéhez ment, leguggolva mellé simogatta anyukája arcát. Könnyei Succubi arcára potyogtak, és folytak le.

A démon eközben folyamatosan méregette a kis termetet. Könnyű prédának nézte. És ami a legrosszabb…még kívánatosabbnak is! Nagyot ugorva esett neki, és már támadni készült mikor.

- ELÉG LEGYEEEEEEEEN!!!! – üvöltötte Aya-chan

A démon ledermedt és csak nézte kis áldozatát. Furcsa, ismerős érzés kavargott benne. Mintha már lett volna hasonló szituációban. Villódzni kezdtek a gondolatai a fejében. Régmúlt korok eseményei. Hatalmas harcok, rengeteg rothadó hulla, Karina úrnő gyors felcseperedését, majd éles sikító fájdalom és tűz marta halál zavarta meg. A démon fejét fogva jobbra-balra dülöngélt, majd szétrobbant a feje. Újabb rémképek villództak át a fején. Succubi, Kaho, Sata, Haruka látta, az éjszakákba nyúló orgiákat, a hatalmas harcokat, Karina úrnő kegyetlenkedéseit, szörnyalakját és a végső harcot, ahol elhalálozik.

Az incubus önkéntelenül üvöltött és csapkodott össze vissza, majd négykézláb állva fejét a betonba kezdte verni, hogy elmúljanak a látomások és a fájdalma. Ahogy egyre erősebben, és erősebben ütötte a feje is vérezni kezdett, és egyre jobban behorpadni. Végül egy ölelést kapott a kis vöröshajú succubus-tól, amitől azonnal abbahagyta.

- Papa…papa…*szipp…papa…gyere vissza. Ez nem te vagy. Az apukámat akarom….az apukámat akarom!!! – üvöltötte sírva Ayu-chan, akinek sikerült az incubust végre megállítani.

Átvillant a fejében ugyanez a szituáció 1000 évről korábbról, majd vissza a mostani életbe. A démon végül hatalmas kezeivel átölelte a lányt, aki cserébe erősebben szorította őt.

Végül a démon mély öblös hangjával szavakat próbált kimondani, majd mikor érezte hogy teste remeg a rontás levétele miatt, csak ennyit mondott démoni hangon:

- Sz…sze….szeret….szeretlek….Kar….Karina-chan….Ay…Aya-chan. – majd egy hatalmas fényes robbanás véget vetett mindennek.

>>11991

- Hol vagyok? Miért nem láttok? Miért érzem magam üresnek? – teszem fel a kérdést magamtól. Csak a nagy sötétséget látom magam előtt. Nincs semmi zaj, vagy bármi más, semmit sem látok. Lenézek magam elé, és meztelennek érzem magam. De látom a kezeimet. Mégis csak élek. Vagy épp meghaltam? Ez lenne a vég? Csak éles fájdalmat érzek a hátamban, és a nyakamon.

- Nem haltál meg szerelmem. – ismerős hang csendül fel.

- Kaho-chan.

Hatalmas fényeséggel jelenik meg előttem. Démon kinézetével, és ruhájával.

- Szerelmem…eljött a búcsú ideje.

- Hogy? Miért mondod ezt?

- Sokat harcoltunk, és nagyáldozatot is felmutattál. Kétszer is. A világ most már megmenekült. Amikor megtudtam hogy már nem élsz, de démonként visszatértél. Majd összetört a szívem, inkább el is tűntem. De amikor éreztem hogy újra életben vagy, boldog voltam.

- Jól mondja szerelmem – felelte Succubi-chan hangja

- Succubi-chan… - avval ő is megjelent szintén démoni alakjában és ruhájában.

- Te mindent megtettél. Boldoggá tettél minket. harcoltál mellettünk. Egyesítetted testünket, lelkünket. Nyolc csodálatos kis succubus-t hoztunk a világra. Ennél boldogabb még soha nem voltam az életben. Nagyon örülök, hogy végül sikerült megmentenem téged. De most már vége. Ideje visszatérned. A világ jobb lesz nélkülünk.

- Miért mondjátok ezt nekem… teljesen elszomorítottok.

- Jajj ne sírjál apa! – szólalt meg egy éles gyermekhang – mi mindvégig szerettünk téged, és csak is miattad tettük.

- Aya-chan….kislányom…. – feletem elcsuklott hangon.

- Ne aggódj apa, így lesz a legjobb.

- Ne mondjatok ilyet! Nemtudok nélkületek élni. Én…én…én nem akarok nélkületek élni! Ti a részeim vagytok! gyertek vissza!

- Fufufufu, micsoda ragaszkodás. Mindjárt lebőgőm magam. – felelte Karina úrnő, aki Aya-chanból alakult át

- Karina-chan….

- Oh? Már becézel is engemet? Mikor engedettem meg ezt neked? HAHAHAHA! De miket beszélek, nincs már jó ideje testem, amivel hozzád is érhetnék. – mondta vigyorogva – csak elbúcsúzni jöttem. Kár hogy nem látlak többé. Azért jó móka volt. Összehozni téged a lányokkal, veled elhozni a végítéletet, és jót harcolni a lányokkal. No meg…egy kis írmagot sikerült meghagynom beléd. HAHAHAHAAHAHAHAHAHHHAAA!! – avval Aya-chan jelent meg előtte.

- Szóval az egész…az elejétől fogva…te álltál az egész mögött?

- Úgy bizony, bár voltak fordulatok, amire nem számítottam. Összejössz mindkét lánnyal, majd pont ti végeztek velem. Nem mondom, ért meglepetés. Hihih~ - folytatta Aya-chan

- De minden jónak eljön a vége. Vigyázz magadra arany pofa. Menj vissza a családodhoz, már várnak rád. – szólalt meg Karina, majd Anon-kun hátam mögött megnyitott egy portált.

- Köszönjetek el szépen Anon-kuntól. Hosszú út vár még ránk.

>>11993

Eközben a való világban, a bíróság romjai között mindenki elsírva, nézik a szertartásból hátramaradt hamvakat. Mindhárman meghaltak. Aya-chan közreműködésével nem várt robbanás történt, ami mindenkit elnyelt, aki benne volt. Még maga a mindenható is könnyeivel küzdött, és hosszúra nyúlt ruhájába fújta az orrát.

Ám ekkor csoda történt.

Egy fényes portál nyílt meg, ami beragyogta az egész területet. Mindenki szemét eltakarva figyelte mi történik. Amiből több élőlény is kipottyant és földre zuhantak.

Hőseink voltak azok! Anon-kun, Succubi-chan, Kaho-chan, és még Aya-chan is ott voltak! Mindannyian, éppen, és egészségesen teljesen meztelenül feküdtek a földön. A lányok furcsaképp nagyon emberi alakjuk volt. Csak Anon-kun kelt fel, és nézett maga elé.

Túlélték.

- Nővéreeem!!!! KAHO-CHAN! TE ÉLSZ áú… - mondta Haruka-kun, aki nyakig bekötve, sántikált előre. Már ugrani akart a nyakungba, de a Végzet Nővére megállította.

- Inkább ne menj oda. – felelte

Haruka nem értette a dolgot, de amikor odanézett teljesen elfehéredett. A lányok nem lélegeztek. Vizihullaként ott feküdtek Anon-kun előtt. Bár Anon túlélte, és visszatudta hozni a lányokat. De ezért nagy áratt fizetett érte. Megmozgatta a lányok testét, de nem reagáltak. Anon szemeiből könnyek csordultak ki, és ledöbbenve nézett maga elé. Kezeivel szorosan magához ölelte mindhárom lányt. Kedveseit, és szeretet kislányát. És hangosan elkezdett bőgni a testükön. Hiába minden küzdelem, hiába bármilyen fortély és megoldás. Nem mindenki élte túl az egészet.

A Végzet Nővérei szemeikből könny szökött ki, és Sato-kunt vállára borultak. Haruka-kun elsírva magát Santa-chan kedvese mellkasára sírta magát. Santa-chan meg könnyeivel küzdve nyugtatta.

A mindenható Allah meg csalódást okozva nézte az egész csapatott. És életében először ő is elsírta magát. Odament Santa-chanékhoz hogy Haruka-nak részvétét nyilvánítsa.

Anon-kun pedig könnyeivel, beterítette mindhárom lány arcát és testüket. Kaho-chan jobb keze elkezdett rángatózni. Anon-kun vállára fekve elkezdte szemeit kinyitni, és átölelni. Anon-kun megdermedt az érintéstől. Aya-chan legalul fekve, mint a jól lakot kis óvodás nézett fel síró apjára, majd gyorsan átölelve bújtatta el fejét, apja és anyja közé.

Succubi-chan pedig…

A megrémült Anon-kun arcára fektette kezét, és fordította arcára. Szemeit kinyitva nézett rá, és eliprulva mosolyogva csak annyit mondott:

- Szeretlek!

VÉGE!

Köszönöm újfent mindenkitől, aki elolvasta történeteimet.

Igazából sose folytatódott volna a 10.rész után, ha nincs az a kis rajongói közösség, akik még érdeklődtek a lányok és hőseink iránt. Volt egy kis kihívás miképpen lehessen folytatni, hogy ne legyen unalmas. (két történet között volt egy nagyobb szünet is) De végül minden jónak vége szakad egyszer. Nehezemre esett befejezni, de végül csak sikerült.

Mindenképp jelentkezni fogok új történetekkel hamarosan.

A succubus legyen veletek!