>>15210
Amúgy gondolom ezt ismered:
http://www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf
Na most, ha olvastad Györffy Györgytől az István király és műve című könyvet, akkor elég egyértelmű hogy az eurázsiai nomádok tényleg leginkább "folyóműveléssel" foglalkoztak, hiszen a főemberek területei mind folyók mentén terültek el, gyakorlatilag folyópartok felett uralkodtak. A cikk ezt írja:
>a 10. és 13. század között a Rábaközben és a Hanság vidékén öntözéses rét- és legelőgazdálkodás folyt, és ehhez kapcsolódva állattenyésztés, tógazdálkodás és haltenyésztés zajlott
Na de vajon miért szakadhatott félbe ez a 13. században? Ha tippelnem kéne, akkor azt mondanám, hogy a tatárjárás miatt. Nem maradt életben elég ember aki értett volna ehhez. És bizony utána az ország megint elkezdett mocsarasodni, ami miatt a következő évszázadokban elkezdtek sorvadni az apró falvak, hiszen a mocsarat nehéz beszántani. Aztán a török kor alatt ez a folyamat felgyorsult, mert a mezővárosok még meg tudták védeni magukat, de az apróbb falvakat előbb-utóbb valami portyázó horda felgyújtotta. A törökök kiűzése után pedig nagyjából úgy nézett ki az ország mint amikor a rómaiak először tették be a lábukat ide. Egy feljegyzés szerint ladikkal fel lehetett menni Debrecenből Pestre.
Elméletileg lenne értelme újra kiépíteni ezt a csatornarendszert meg visszafásítani az országot. Olvasd el ezt:
https://en.wikipedia.org/wiki/Forest_farming
Beültetnénk diófákkal az Alföldet, elengednénk egy csomó mangalicát, aztán kilója ezer dollárért árúlnánk a dión nevelkedett biomangalica húsát. Ami meg megmarad pusztának oda mehet a szürkemarha. Persze a gyakorlatban ez kicsit bonyolultabb lenne, de gondolom érted a logikáját. Egyszerűen pazarlás búzát meg kukoricát vetni, hiszen azokkal tele van a világpiac. Továbbá hadászati szempontból is remek lenne, mert az erdőket könnyebb védeni. Ha a 19. században nem csapolják le a mocsarakat, akkor a második világháborúban az egész ukrán front elsüllyedt volna a románokkal együtt amint kiérnek az Alföldre. Természetesen ez is költői túlzás, de amíg nálunk a mecseki láthatatlanokat két hét alatt megsemmisítették, addig a balti országokban még a második világháború után egy évtizeddel is voltak a szovjetek ellen harcoló partizánok. Pedig azok akkor szovjet tagköztársaságok voltak.