No.11000 [Last50 Posts]
Szia anon, lenne egy kérdésem.
El kéne mennem pszichológushoz, de van egy kisebb problémám. Egyrészt azt se tudom, hogyan kell pszichológust keresni, szóval már a kezdeti fázisban elakadt a dolog. Másrészt a probléma, amit meg szeretnék beszélni a pszichológussal nagyon hosszú, és mindezt súlyosbítja az, hogy egyszerűen képtelen vagyok hosszabb történeteket koherensen elmesélni (de rövidebbek is nehézkesen mennek). Félek, hogy nem tudom átadni elég tisztán azt, ami miatt mentem volna, és akkor csak kidobott pénz és elfecsérelt idő az egész. Azt találnám legideálisabbnak, ha leírom a történetem és azt odaadom neki, hogy olvassa el, de nem tudom ezt mennyire vállalná be bármilyen pszichológus.
A másik ötletem pedig az, hogy ezt az igényem emailen beszélem meg vele, nem tudom, másképp hogy venném fel a kapcsolatot egy pszichlógussal. De ez meg annyira retardáltan hangzik, szerintem emberek nem szoktak emailt küldeni pszichológusoknak. Viszont én nem merek csak úgy odamenni egy klinikára vagy hova a faszomba. Nem tudom, hogy kell ezt csinálni.
>anon, ha ilyen durva problémáid vannak a kommunikációval, hogyhogy eddig nem voltál kezelés alatt?
Anyám egész gyerekkoromban nem fogadta el, hogy valami baj lenne velem, így az összes problémámat elbagatellizálta. Mikor végre kikönyörögtem, hogy vigyen pszichológushoz, akkor is anyám beszélt vele először és úgy állított be, mintha semmi gond nem lenne velem és ott se kéne lennem igazából, plusz hazudott pár adatomról ("nem volt koraszülött", "nem kezdett el később beszélni/járni mint kellett volna", etc.).
Szóval hogy így mi a faszt csináljak? Valakinek van tapasztalata pszichológusokkal?
____________________________
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11004
>>11000
Egy jó pszichológus elméletileg ki kéne húzza belőled a dolgokat, de lehet nem az első alkalommal, hogy magadtól áttudd adni a problémáidat.
Amúgy milyen problémáid vannak? Mert hátha jártunk/járunk/járni fogunk rajta mi is.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11007
>>11004
>Egy jó pszicológus
És mennyibe kerül egy olyan?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11010
>>11007
Sajnos aztat én nem tudom.
Ellenben akarsz róla beszélni? Mert előfelkészülésnek jó lehet. Erre gondoltál?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11011
>>11004
>Amúgy milyen problémáid vannak?
Kicsit nehéz erről beszélni. Nem azért mert annyira brutális dolog történt volna velem, hanem csak mert nem tudom annyira könnyen összetenni. Nem is szeretek annyira róla panaszkodni, mert engem nem erőszakolt meg análisan az apám, meg nem törte el a karom az anyám, szóval néha nagyon indokolatlannak érzem azt, hogy egyáltalán rosszul legyek.
Zanzásítva valami olyasmiről van szó, hogy elég elbaszott volt a gyerekkorom, anyám ivott (mondjuk most is) meg csapkodott, apám persze nem volt velünk szóval nem volt beleszólása, emellett nem szocializálódtam normálisan (ez olyan gyökéren hangzik, de nem tudom másképp megfogalmazni), és ezek aztán 14 éves koromban felrobbantak, valószínűleg a gimnázium miatti környezetváltozástól, onnantól kezdve pedig megduplázódott a lelki nyomorom és folyamatosan szarul voltam, valameddig magántanuló voltam, aztán egy évet buktam is. A probléma meg az, hogy ezt így huszonéves koromra se sikerült rendesen kibogoznom, még mindig nehézkesen beszélek emberekkel, és ami legjobban zavar, hogy néha dühkitöréseim vannak. Mintha lenne bennem egy fortyogó vulkán amiben minden dühöm és gyűlöletem van összeöntve amit a családom és ismerősök iránt érzek, ami meg néha kitör és minden alkalommal picit mélyebbre zuhanok a depresszióban.
Szóval nemtom, anon mércében elég vanília az egész dolog. De azt se tudom hol kezdjem. Hol találok pszichológust? Arra figyelni kell, hogy milyen korosztállyal foglalkozik leginkább? Mennyit szoktak kérni?
>>11007
ez nem ópé volt amúty
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11014
>>11011
Ez a nem szocializálódtam normálisan dolog engem is érint, sok mindenről lemaradtam miatta... És ha így folytatom, fogok is még többről, amit meg nem akarok. Szóval, nem vagy te sem különleges egyedi hópihe, csak lusta, mint én. Lusta, aki nem akar kimozdulni a komfortzónából konfrontálódni. Kb ugyanezt fogja a piszológus is elmondani, csak részletesebben, és valószínűleg megpróbál rugdosni is, amit én innen a monitor mögül nem tudok kivitelezni még.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11015
>>11011
>>11014
És ez a "nem-szocializálódás" miben merül ki? Azért tudtok élőben beszélgetni másokkal? Vagy legalább neten ismerkedni, majd élőben? Hogy kell elképzelni?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11017
>>11015
op itt
Egyrészről nem tudok emberekkel személyesen ismerkedni, beszélni se nagyon, nem tudom mit kell mondani és mikor, nem tudom mi megengedett, "small talk"-ról álmodni sem merek. Természetesen emberek előtt beszélni se tudok, mint előadó. Általános iskolától a gimnázium végéig összesen 6 osztályban fordultam meg (ide-oda rakosgattak mikor sehol se sikerült "beilleszkedni"), ezt a 6 osztályt végül 0 darab megmaradt baráttal zártam (mindegyik osztály kb 30-35 fős volt, tehát nagyjából 190 emberrel volt lehetőségem ismerkedni), egyetlen ember van azokból az évekből akivel valamilyen szinten beszélő viszonyban vagyok. Egy átlagos napon irl egy emberrel beszélek, aki anyám, akivel élek. Egyetemen is 2 évfolyamnyi emberrel ismerkedhettem (volt egy kisebb összeomlásom, így 1 évre otthagytam az egészet), de ott se sikerült senkivel kapcsolatot létesíteni. Online ezen kívül még hárommal beszélgetek rendszeresen.
Úgy vettem észre, hogy az embereknek általánosságban 3 nagy csoportra osztható a körülöttük lévő emberek halmaza. A közeli ismerősök akikkel napi szinten beszélnek, a "csak ismerősök" akikkel elvétve, és az ismeretlenek, akikkel nem beszélnek. Nekem ez a középső csoport nem létezik, az egy darab volt gimis osztálytárs kivételével. De rajta kívül csak olyan embereket ismerek akikkel szinte minden nap beszélek (az a 3 kit említettem).
>>11014
>Szóval, nem vagy te sem különleges egyedi hópihe
nem mondott senki ilyet
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11018
>>11015
>És ez a "nem-szocializálódás" miben merül ki?
Tudok élőben is beszélgetni, evvel talán annyira nincs gond. Ellenben az ilyen normálbuzi beszélgetések nem mennek, mert nem foglalkozom átlagember számára szokásos dolgokkal, így mindig az adott szituációval kapcsolatban próbálok meg véleményt formálni társalgás esetén. Ha nincs szitu, akkor passzívvá válok hamar. Meg ami leginkább probléma számomra, az egy párkapcsolat kialakítása. Egy másik fél beengedése a belső intim zónámba, aki talán ráadásul egy ellenkező nemű valaki, ez majdhogynem elképzelhetetlen. Totális zátonyra futás ez a téma nálam.
>>11017
Ahhoz képest, itt megy a beszélgetés-féle, még ha ilyen témáról is. Sőt, értelmesen is tudsz fogalmazni. Itt leginkább önbizalomhiány, és zárkózottság lesz, meg a lustaság, ami a változtatás gátja neked is. Vagy van valami félelmed, amiért nem nyitsz? Meg ezek a dühkitörések mikor robbannak ki, és miben nyilvánulnak meg?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11019
>>11018
Hát most akármennyire is próbálkozol kivetíteni rám a te hasonló problémád, egy egészséges, normálisan működő huszonéves elmének nem kéne ennyire problémásan kezelnie az úgymond szociális interakciókat.
Meg veled ellentétben én inkább a kapcsolatfüggő véglet vagyok. Egy darab embert mindig a lehető legközelebb engedek magamhoz, ő 100%-ban megkap belőlem mindent, minden érzelmet, minden gondolatot. Gondolom mondanom sem kell, hogy távkapcsolatról van szó. Volt korábban "normális" kapcsolatom is, de természetesen mind tönkrement és full kapcsolatmegszakítással végződött.
A dühkitöréseimnek két verziója van. Az egyik az önemésztős verzió, mikor elkezdenek körbevenni a nyomasztó gondolatok (nem tudom, mitől triggerelődik, csak úgy jön) és spirál-szerűen egyre lejjebb visznek, egyre agresszívabb és depresszívebb érzéseket kiváltva belőlem, és így emésztgetem magam, miközben végtelen gyűlöletet érzek a családom iránt és úgy érzem az egyetlen dolog ami segítene az az, ha mindannyian szenvednének. A másik úgy kezdődik, hogy valami teljesen irreleváns kis semmiségen elpattan nálam a cérna, és mikor elkap az idegroham akkor a legközelebbi emberen csapódik le az egész, mindenféle morált mellőzve rázúdítom a dühömet. Mindkettőnek következménye, hogy napokig cselekvésképtelenné válok, amíg végre sikerül lenyugodni. Az első jobban megvisel, valószínűleg mert ott teljesen belülről jön az egész, a másodiknál meg külső impulzus hatására (bár ahhoz is kell, hogy eleve ne legyek már túl jól).
Ez azért nem az a kategória amit egy "just b urself" megold, bármennyire is szajkózod.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11020
>>11014
Lemaradtál? Hogyan? Van valami ütemterv, amit tartanod kellett volna?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11021
>>11020
Nem ő vagyok, de elég könnyű elszalasztani dolgokat. Én pl teljesen kimaradtam a gondtalan, eljárogatós, ismerkedős tiniévekből. Lemaradtam arról, hogy hülyéskedjek a haverjaimmal és olyan hibákat kövessek el, amikért utána nem vetnek meg, mert csak gyerek voltam. Lemaradtam az elvárásoktól mentes, könnyed, boldog évekről, mert inkább avval töltöttem, hogy idegroncs voltam és nem bírtam kilépni a lakásból.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11023
>>11021
Nem tudom, mennyire vigasztal, de az anime szereplőket kivéve ezekről mindenki "lemarad".
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11024
>>11023
Miért mondod ezt?
Egy átlag tinédzser azért mégiscsak több házibuliban és haverkodásban részesül, mint egy problémás anon.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11026
>>11024
Annyival nem, hogy minőségi különbség legyen. "Elvárásoktól mentes, könnyed, boldog évek" csak a mesékben léteznek, és biztos vagyok benne, hogy az átlagember se a házibulikban, az alkoholtól kábán, tanulta meg a társas viselkedés titkait. Szerintem rossz helyen keresgélsz.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11047
>>11019
A "just b" viszont segíthet!
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11116
>>11019
Mivel nem mesélted el ennyire részletesen, így csak tippelgetni tudtam mi lehet veled, azért projektáltam. (Nem vagyok pszichológus.) Szerintem a full kapcsolatmegszakításos dolgod, és dühkitöréseid is egy tőről fognak fakadni, méghozzá azokból a gyerekkori traumákból. Azokat a dolgokat, még mindig nem dolgoztad fel, még mindig nem léptél túl rajtuk/engedted el, és a jellemfejlődésed lehet megakadt valahol ott a múltban, és talán ezért sem bízol meg könnyen másokban, mert a szüleidre sem tudtál igazán számítani, érzelmi téren. Most milyen a kapcsolatod a szüleiddel? Még mindig szar? Tudtok beszélgetni komolyabb témákról is? Lehet legszívesebben most majd átnyúlnál a képernyőn, és kinyomnád a szemeimet, meg összekócolnád a fogaimat, de próbáltál megbocsájtani nekik, legfőképp magad előtt? Próbáltál velük beszélni ezekről így, vagy mindig megtartottad magadnak? A dühkitörésből eredő kommunikáció nem számít szerintem, mert csak egy lol hisztis rohamnak nézik, ha még mindig olyanok, mint anno. Burokban nevelkedtél, és ez a burok most készül fölhasadni, ami még jobban fog fájni.
A "just b urself" dolgot meg még egyszer sem írtam neked, az egy másik Anon volt.
>>11020
Tudod, amikor körülötted mindenkinek volt/van/lesz valakije, illetve már házasodnak, vagy akár jön a gyerek is, kicsit lekésve érzem magam.
>>11047
Itt pont nem fog, mert változni akar, ki szeretne törni a béklyóiból. De nem tudja, merre, de legfőképp hogyan induljon. Ezért keres pszichológust.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11118
>>11116
>a full kapcsolatmegszakításos dolgod
Azt nem én kezdeményezem, egyszerűen csak úgy alakult eddig az összes. Szóval nem én vagyok az, aki bejelenti, hogy jó mostantól nem akarlak az életemben látni, hanem csak annyira összeveszünk és meggyűlöljük egymást, hogy nincs más megoldás.
>a szüleidre sem tudtál igazán számítani, érzelmi téren
Ez így igaz.
>Most milyen a kapcsolatod a szüleiddel?
Sose volt "nyíltan" szar a kapcsolatunk. Egyszer volt csak egy fél éves időszak amíg nem beszéltem egyáltalán apámmal, aztán az is elmúlt, vele most kb 2 hetente beszélek, néha meg emailezünk. Komoly témákról vagy problémákról sose beszélek egyikükkel sem. Utoljára talán 16 éves koromban mondtam bármelyiküknek, hogy valami nem oké, talán akkortájt mentem vissza suliba a magántanulóságból, de mivel ezredszerre sem ért semmit az, hogy szóltam, így ez végleg abbamaradt. Szóval mindent megtartok magamnak, nem tudnak semmiről, még a nagyon súlyos dolgokról sem.
>próbáltál megbocsájtani nekik, legfőképp magad előtt?
Nem, sőt, éppen ellenkező irányba megyek. Kb az utóbbi 1-2 évben kezdett el egyre jobban elfajulni a düh és gyűlölet amit érzek. Minél többször végigfuttatom az agyamban a gyerekkorom, annál jobban rádöbbenek, hogy mennyire kecyre haragszom rájuk. Plusz volt egy rakás dolog amire nem emlékeztem nagyon sokáig, pl anyám verései kb 19 éves koromban jöttek csak vissza. Lehet ez egy önhergelő folyamat, de nem tudom mi a faszt csináljak vele. Nem tudok "nem gondolni rá" vagy miafasz.
Most ott tartok, hogy valszeg a legjobb terápia az lenne, ha mindent itt hagynék, ami a családomhoz köt, ha nem lennék körülvéve az elbaszottságukkal. De ez meg pont amiatt nehézkes, mert semmi önállóságot nem sajátítottam el, javarészt anyám buroknevelésének köszönhetően. Tehát így húszas éveim első felében ott tartok ahol egy átlag végzős gimnazista. Próbáltam magamtól tanulgatni és eltávolodni a szüleimtől, de nagyon nagy a lemaradásom és persze folyamatosan bánt, hogy másokhoz képest sehol se vagyok.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11119
>>11118
>nem én vagyok az, aki bejelenti, hogy jó mostantól nem akarlak az életemben látni, hanem csak annyira összeveszünk és meggyűlöljük egymást, hogy nincs más megoldás.
Ó, dehogy nincs.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11120
>>11119
Azt akartam írni, hogy "nem nagyon van más megoldás", de nem lenne igaz.
Nem vagy a helyemben, nem tudod milyen szarviharok mennek le. Errefelé így mennek a dolgok.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11127
Itt a fonálban eddig meg nem szólaló anon.
Rövid sztorim:
- Anyámék elbaszták a nevelésem. Nagy traumám nekem sosem volt, mindkét szülőm végig mellettem volt gyerekkoromban, nem volt aggresszív alkesz apám/anyám, nem erőszakoltak meg, stb., csak képtelenek voltak "a normális életre felkészítő csomagot" átadni. Mindentől féltettek, nem engedtek el sehová, komplexusos szar csinovnyikokként az "úgysem lesz belőled se semmi" mentalitást nyomatták folyamatosan.
- Gimiben csúnyán ki voltam közösítve, ténylegesen gúnyoltak a hátam mögött, az osztály nyomorékja voltam. 12-14 éves koromra olyan anxiety problémákat sikerült összeszedni, hogy konkrétan nem tudtam lemenni boltba, szóban felelésnél majdhogynem fulladásos tüneteim voltak.
Ugyan egy balfasz senki vagyok jelenleg is (26 múltam), a problémáim 100%-ig nem múltak el (teljesen valszeg nem is fognak sosem), de jelenleg párkapcsolatban élek együtt a barátnőmmel, a szüleimtől elköltözve. Munkám van, több baráti köröm. Szerintem sokatok a fél karját odaadná a jelenlegi helyzetemért cserébe. Ezt most nem azért írom, hogy villogjak előttetek, hanem hogy a saját tényleges példámmal támasszam alá amiket mondok.
Én abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy nekem a problémáim annyira nem voltak súlyosak (pontosabban csak egy rövid szakaszában az életemnek, tinédzser koromban), mint nektek, így nekem elég jó rálátásom van mind a normálisok, mind a szorongó magányos szűz anonok világába.
A többségetek valószínűleg ténylegesen valamiféle enyhébb/durvább személyiségzavarban, vagy egyéb lelki betegségben szenved. Ezek kialakulásához nem kell nagy trauma, simán elég hozzá a rossz nevelés, szülő hiánya, stb., onnantól meg már ördögi kör (nem szocializálódsz -> a többiek még jobban lehagynak -> még kevésbé mersz szocializálódni). A pszichomókusok egyik szerepe pont az lenne, hogy ezeket feltárja, besoroljon valamelyik betegségtípus kalapja alá és terápiás módszert ajánljon a továbblépéshez, amit vagy ő végez el, vagy továbbküld rá (pl. csoportterápiás módszerek).
Meg persze genetikai hajlam sem árt, ha felmenők közt volt béta szerencsétlen/alkoholista/stb. akkor lehet gyanakodni.
Elnézést a tl;dr ömlengésért, csak próbáltam összeszedni, mire fel okoskodok. 1-2 posztra majd még megpróbálok válaszolni, illetve kérdezzetek nyugodtan.
A tripkódot csak a témában fogom használni, az egyszerű megkülönböztetés végett. Az NHK-nak elég nagy szerepe van az életemben, ennek a hatására kezdtem anno összeszedni a szarom és jutottam el oda, ahová kb.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11129
>>11000
Disclaimer: én fejtágítónál, terápián sosem voltam, gyógyszert sosem szedtem (azt sem tudom, milyen érzés antidepresszáns/nyugtató hatása alatt lenni).
A pszichológus dolga elv az lenne, hogy célzott kérdésekkel, a problémáidat végighallgatva kiderítse, pontosan milyen bajod lehet, miből alakulhatott ez ki és hogyan lehetne esetleg tenni ellene.
Ha megakadsz a mondandódan, akkor normális esetben segít neked mankó kérdéssel/megjegyzéssel tovább lökni azt. Ettől függetlenül ha úgy érzed, írásban jól össze tudod neki foglalni a bajod, szerintem szívesen fogadná tőled és elolvasná (feltéve hogy jó a szakmájában és nem lusta kókler), mivel max segíteni tudná a munkájában.
Nyilván nem evvel kezdesz, hanem elmész hozzá első alkalommal csak beszélgetni és ha azt látod, hogy tényleg nem tudod szóban kifejezni magad, akkor felveted, hogy következő alkalomig leírod neki a problémáid és akkor arról beszélgettek már, amit elküldtél neki. Én biztosan így csinálnám. Ha meg második alkalommal azt látod, nem olvasta el/segghülye hozzá, keresel mást.
>>11011
>és ami legjobban zavar, hogy néha dühkitöréseim vannak. Mintha lenne bennem egy fortyogó vulkán amiben minden dühöm és gyűlöletem van összeöntve amit a családom és ismerősök iránt érzek, ami meg néha kitör és minden alkalommal picit mélyebbre zuhanok a depresszióban.
>>11019
>A dühkitöréseimnek két verziója van. Az egyik az önemésztős verzió, mikor elkezdenek körbevenni a nyomasztó gondolatok (nem tudom, mitől triggerelődik, csak úgy jön) és spirál-szerűen egyre lejjebb visznek, egyre agresszívabb és depresszívebb érzéseket kiváltva belőlem, és így emésztgetem magam, miközben végtelen gyűlöletet érzek a családom iránt és úgy érzem az egyetlen dolog ami segítene az az, ha mindannyian szenvednének. A másik úgy kezdődik, hogy valami teljesen irreleváns kis semmiségen elpattan nálam a cérna, és mikor elkap az idegroham akkor a legközelebbi emberen csapódik le az egész, mindenféle morált mellőzve rázúdítom a dühömet. Mindkettőnek következménye, hogy napokig cselekvésképtelenné válok, amíg végre sikerül lenyugodni. Az első jobban megvisel, valószínűleg mert ott teljesen belülről jön az egész, a másodiknál meg külső impulzus hatására (bár ahhoz is kell, hogy eleve ne legyek már túl jól).
Vannak gyakori hangulatváltozásaid is? Milyen hosszú depressziós ciklusaid vannak?
Nem kizárt, hogy borderline zavarod van, extra adag szociális szorongásos zavarral megszórva. Vannak a neten ögész jó tesztek, próbálj párat kitölteni és utánaolvasni, mennyire igazak rád az ott leírtak.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11130
>>11127
Nálam is volt mindentől féltés anyám részéről. Meg kifelejtettem az egyik legkárosabb és legdühítőbb tulajdonságát - iszonyatosan negatív, mindenhez amit nem ő talál ki úgy áll hozzá, hogy "úgysem sikerül" vagy "minek csinálod", emellett mindenkit leszaroz a háta mögött, mindenki rosszabb mint ő valamiben. Ez a negativitása is nagy mértékben fertőzte az agyam.
>>11129
>Vannak gyakori hangulatváltozásaid is? Milyen hosszú depressziós ciklusaid vannak?
Viszonylag gyakran változik, és nagyon hirtelen, külső behatásra. Én úgy mondanám, hogy folyamatosan depressziós vagyok, de mikor nagyon beüt és brutál azok 1-2 hetesek szoktak lenni. Ezek miatt is gondolom, hogy nem bipolár vagyok, mert az picit máshogy működik, plusz nálam nincs is hipomán fázis. Sajnos van személyes tapasztalatom bipolár emberrel, kapcsolatban is voltam, kettővel is, rettenetes betegség.
>Nem kizárt, hogy borderline zavarod van, extra adag szociális szorongásos zavarral megszórva. Vannak a neten ögész jó tesztek, próbálj párat kitölteni és utánaolvasni, mennyire igazak rád az ott leírtak.
Kb 14-15 éves korom óta minden teszten a borderline jön ki eredményül. 14 éves koromban mikor elkezdődött a súlyosabb része a problémáimnak és kerestem a magyarázatot arra, hogy nekem mégis miért fáj ennyire élni, akkor kattantam rá a személyiségzavarokra és töltögettem ki a teszteket. Pár másik is magas pontszámot kap, de az azért van, mert a borderline lefedi azoknak a tüneteit is (asszem).
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11132
>>11130
>iszonyatosan negatív, mindenhez amit nem ő talál ki úgy áll hozzá, hogy "úgysem sikerül" vagy "minek csinálod", emellett mindenkit leszaroz a háta mögött, mindenki rosszabb mint ő valamiben. Ez a negativitása is nagy mértékben fertőzte az agyam.
Igen, ez dettó itt is, pontosabban én mutteromnál nem a felsőbbrendűség érzete a jellemző, hanem a default rosszindulat feltételezése. Ha pl. nem megy a net, akkor nem simán csak béna a telekom, vagy véletlen baleset (fagykár pl.), hanem direkt ki akarnak baszni velünk, a kisembert kizsákmányolni még jobban, a pénzért nem szolgáltatni. Büdösmultik, gazember zsidók, stb.
>Kb 14-15 éves korom óta minden teszten a borderline jön ki eredményül.
Akkor viszont... Nem értem, hogy mégis mi a pöcsömet csinálsz, már megbocsáss. Pontosan tudod a problémáid forrását, amik nyilvánvalóan megkeserítik a te és környezeted életét. A minimum lenne, hogy alaposan utánaolvasol, neten, személyes beszámolókat, szakmai könyveket, megpróbálsz aktívan, célzottan tenni ellene.
Eredménytől függően pedig hivatásos segítséghez fordulsz, az alapján választva, mennyire van képben a témával (mennyire ért a borderline személyiségzavar területéhez az adott szakember).
Nem tudom, hány éves vagy, de ebből a szarból kimászni alsó hangon 5-10 év és rengeteg nehézséggel jár, én a helyedben elkezdenék minél hamarabb megpróbálni beleásni magam, tényleg az van-e és ha igen, kikecmeregni belőle, mielőtt még gajravágod az összes enberi kapcsolatod a folyamatos hangulatváltozásaiddal meg céltalan dührohamaiddal. Mert a borderline sajnos evvel jár, többek közt ezért is ment szarrá minden párkapcsolatod, ha jól gondolom.
Már csak azért is, mert jó eséllyel egyre rosszabb lesz (főleg ha jól tippelem és még csak 18-20 körül vagy, tehát viszonylag nem régen jöttek elő a tünetek), a depressziós fázisok illetve brutális ürességérzetek egyre mélyebbek és elviselhetetlenebbek lesznek, amikből jobb híján tudatmódosító szerek, öncsonkítások (ált. vagdosás), öngyilkossági kísérletek fogják jelenteni az egyetlen látható kiutat. Illetve megjelenhetnek mindenféle "oldalhajtások", pszichoszomatikus fájdalmak (megmagyarázhatatlan szívgörcsök, folyamatos hasfájás, fejfájás, hátfájás, stb), pszichózisos tünetek (pl. paranoiás képzelgések), meg még ezernyi szar.
>Ezek miatt is gondolom, hogy nem bipolár vagyok, mert az picit máshogy működik, plusz nálam nincs is hipomán fázis. Sajnos van személyes tapasztalatom bipolár emberrel, kapcsolatban is voltam, kettővel is, rettenetes betegség.
Igen, első látásra a borderline és a bipolár elég hasonló betegség, van, hogy együtt is járnak. A kóklerebb szagenberek jellemzően félre is diagnosztizálják, főleg a bipolár irányba (az az ismertebb).
Ha jól értem akkor az eddigi párkapcsolataid rendre hasonlóan problémás partnerekkel történtek. Az ilyen zavarok úgy vonzzák egymást, mint a mágnes.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11133
>>11132
>Nem értem, hogy mégis mi a pöcsömet csinálsz
Nem vagyok biztos magamban. Meg nagyon szkeptikus lettem az évek során, mind a mentális betegségekkel, mind a pszichológusokkal kapcsolatban, emiatt van egy rakás ellentmondó gondolatom. Tinédzser koromban 4 pszichológusnál is megfordultam, ha valóban bajom van akkor mégis miért nem diagnosztizált egyikük sem semmivel? De közben tudom, hogy egyrészről anyám befolyásolta őket valamilyen szinten a tagadásával és hazugságaival, másrészről csak az egyikük volt nevezhető "igazi" szakembernek, hozzá egy gyermekpszichiátriára jártam. Ő segített legtöbbet, de ő sem írt le semmilyen diagnózist, szóval végül ő is haszontalan volt. A másik három közül egyik anyám barátnője volt, aki néha átjött beszélgetni velem, egyszer meg megpróbált "hipnotizálni", meg csinált velem egy Rorchark tesztet amit sosem értékelt ki mert elfelejtette. A másik egy helyi nevelési tanácsadós néni volt (nevtanba küldtek először mikor elkezdtem elmaradozni a suliból), aki miután azokra a kérdéseire, hogy "mit szeretnél elérni? mik a céljaid?" üres hanggal és tekintettel azt válaszoltam fél évnyi odajárás után, hogy "nem tudom, semmi" úgy engedett el, hogy "velem nem tud dolgozni". A harmadikat pedig apám szerezte, valami budai "magánklinikán" volt, őt úgy találták, hogy a klinika vezetője volt apám meg új élettársának párkapcsolati tanácsadója. Az ott dolgozó fiatal lány akihez küldtek viszont olyan szinten tapasztalatlan volt, hogy ott én mondtam két alkalom után, hogy hát ez bazmeg nem ér meg óránként ~15.000 forintot és egy 1 órás utat mire felbaszódunk Budára, konkrétan nem bírtam vele beszélni.
Szóval ilyenek után azért megkérdőjelezem magamat is, meg a pszichológusokat is. Egyrészt ennyire nem lehet szerencsétlen valaki, hogy 4 különböző pszichológus nem bír neki segíteni, lehet még sincs semmi bajom. Másrészt viszont azért látszik, hogy meg voltam áldva a remek szakemberekkel.
Meg ott van az is, hogy mind a négy csak mosolyogva kuncogott, mikor elmondtam nekik, hogy milyen tippjeim vannak a problémámra, elkezdtem sorolni a kikeresett személyiségzavarokat, és kérdeztem, hogy esetleg valamelyik nem lehet-e igaz rám.
>még csak 18-20 körül vagy, tehát viszonylag nem régen jöttek elő a tünetek
Több vagyok és lassan egy évtizede vannak tüneteim.
>jobb híján tudatmódosító szerek, öncsonkítások (ált. vagdosás), öngyilkossági kísérletek fogják jelenteni az egyetlen látható kiutat
Valamiért straightedgeként nőttem fel (ittam párszor, de azt is csak elég későn kezdtem el és nagyon alkalmanként, mostmeg már egyáltalán nem iszok megint), pedig biztos boldogabb lennék, ha drogoznék, de a mai napig eléggé megvetem a szereket. :c Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne ha csak pöfékelnék párat mikor szarul vagyok. Kivéve ha pánikrohamot okoz nálam, akkor keresnék más cuccot.
>Ha jól értem akkor az eddigi párkapcsolataid rendre hasonlóan problémás partnerekkel történtek
Nem mindegyik volt elmebeteg. A két bipol közül egyik ténylegesen diagnosztizált volt, a másik csak egyértelműen az tünetek és családi vérvonal alapján (apja bipolár volt, aztán meghalt korán). De tény, hogy így is magasabb arányban voltam nemnormális partnerekkel, mint egy átlagember.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11134
>>11133
Van valami hobbid? Valami olyan, amiben alkothatsz? Mint pl: rajzolás, zenélés, írás, stb.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11135
>>11133
>csak az egyikük volt nevezhető "igazi" szakembernek, hozzá egy gyermekpszichiátriára jártam. Ő segített legtöbbet, de ő sem írt le semmilyen diagnózist, szóval végül ő is haszontalan volt
"A szándék megvolt".
>A másik három közül egyik anyám barátnője volt, aki néha átjött beszélgetni velem, egyszer meg megpróbált "hipnotizálni", meg csinált velem egy Rorchark tesztet amit sosem értékelt ki mert elfelejtette.
Ez konkrétan a vicc kategória. Ez tényleg hivatalos pszichológus volt, rendes végzettséggel?
>úgy engedett el, hogy "velem nem tud dolgozni"
Nyilván nem volt képben ez sem a problémáddal kapcsolatban, de ez elég jellemző minta, általában nem is szeretnek borderlineosokkal foglalkozni, a legnehezebb, leghálátlanabb paciensek. Nyugati pszichológusok/pszichiáterek nem ritkán csak korlátos számú ilyen beteget fogadnak, vagy egyáltalán nem.
>Az ott dolgozó fiatal lány akihez küldtek viszont olyan szinten tapasztalatlan volt, hogy ott én mondtam két alkalom után, hogy hát ez bazmeg nem ér meg óránként ~15.000 forintot
Ismerősi kör alapján az egészségügyi magánpraxisok árképzése jellemzően nem a minőséggel van arányosságban, hanem a rendelő elhelyezkedésével, illetve az ügyfélkör pénztárcájának vastagságával. Az egészségügyi szolgáltatások erősen lemon marketet alkotnak, általában nem nagyon tudsz dönteni, melyik klinika/doki a jobb, előre meg aztán pláne nem. Fogorvosból sem próbál végig az emberek többsége 5-10-et, hogy dönteni tudjon, melyik a legjobb, ha a minimálisan elvárható szintet megugorja, jellemzően leragadnak az elsőnél. Ha kókler, csak évekkel később derül ki.
>Meg ott van az is, hogy mind a négy csak mosolyogva kuncogott, mikor elmondtam nekik, hogy milyen tippjeim vannak a problémámra, elkezdtem sorolni a kikeresett személyiségzavarokat, és kérdeztem, hogy esetleg valamelyik nem lehet-e igaz rám.
Jó öreg orvosi felsőbbrendűségérzet. Nagyanyámnak készült röntgenje egymás után kb. fél évvel, elsőn bazi nagy epeköve volt, másodikon semmi, másodikra azért ment el, mert nagyon fájt a hasa. Hiába panaszkodott a dokinak, hogy macskahormonre fáj neki, meg hogy ott bizony epekő volt nemrég, a doki elküldte a faszba, hogy az öreglánynak márpedig semmi baja. 1 hét múlva a mentő vitte el, kiderült, hogy elindult a köve és eltömítette a vékonybelét, majdnem belehalt.
Szerintem nem te voltál szerencsétlen, egyszerűen ez a hazai szakma keresztmetszete. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne értelmes szakembert is találni. Hogy hogyan, kit, merre azt nem tudom, de valószínűsítem 1-2 session után azért így, hogy van elképzelésed a bajaidról, már levágós, ha valaki nem fog tudni segíteni.
Örülök, hogy tudatmódosítókhoz nem nyúltál (meg akkor gondolom öngyilkossági kísérlet sem volt), sajnos nagyon gyakori az ilyesmi.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11136
>>11135
Ja és személyiségzavar != elmebetegség.
Te sem vagy az, vannak akik ezeket nem is tartják betegségnek, hanem személyiségtípusok leírásaként használják ezeket a kifejezéseket.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11137
>>11134
Hát, annyira nincs nagyon semmi amiben elmélyültem volna és hobbinak lehetne nevezni. Néha céltalanul fotóboltolgatok, szeretek képeket szebbé tenni, aztán felét utána el se mentem. Nemrég elkezdtem dolgozni egy mixen de aztán leálltam vele mert az istenért nem akarta megadni magát két dal amit össze akartam kapcsolni, egyszer majd befejezem (mennyire nárcisztikus dolog amúgy a saját mixedet hallgatni kek). Meg van egy leamortizált gitárom amit egyszer jó lenne megjavíttatni aztán rocksmithelhetnék végre. :c
>>11135
Ez most nagyon jól esett olvasni, köszi szépen.
...mondjuk én fogorvosból pl pont végigpróbáltam egy csomót, mire találtam egy angyalt, akihez teljesen önszántamból szaladok, hogy kaparja le a fogkövem. :'3
>meg akkor gondolom öngyilkossági kísérlet sem volt
Nem volt, csak előkészületek jópárszor (gyógyszerek összegyűjtögetése, héliumtank beszerzése). De aztán sose jutottam el a dolog tényleges megejtéséig.
>vannak akik ezeket nem is tartják betegségnek
Úgy érzem pont ez a probléma. Mondjuk én is sokkal boldogabb lennék, ha lenne valami empirikus bizonyíték és indok arra, hogy miért vagyok olyan amilyen. Ha látni lehetne egy mri vagy ct-n, hogy valami más az agyamban, vagy a hormonszintjeim eltérőek a normálistól, vagy bármi. Úgy hihetőbb lenne az egész.
Amúgy te ilyen szagértő vagy?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11139
>>11137
>Nem volt, csak előkészületek jópárszor (gyógyszerek összegyűjtögetése, héliumtank beszerzése)
Ohh, csak nem Héliumos Alf másik foszöld chan /t/-ből? :3
Sok mindent megmagyarázna.
>Mondjuk én is sokkal boldogabb lennék, ha lenne valami empirikus bizonyíték és indok arra, hogy miért vagyok olyan amilyen. Ha látni lehetne egy mri vagy ct-n, hogy valami más az agyamban, vagy a hormonszintjeim eltérőek a normálistól, vagy bármi. Úgy hihetőbb lenne az egész.
Ilyet nem fogsz kapni, sajnálom. Ha eddig minden onlány teszten az jött ki, hogy te bizony csúcsszuper borderlajos vagy, akkor az hogy mondjam, elég alapos gyanú. Olvass utána a témának, főleg személyes beszámolókat, mennyire érzed a magadénak azokat, amiket mások leírnak a betegségeikről. Ennél sokkal konkrétabb diagnózist a témában járatos szakembertől sem fogsz kapni, az is max viselkedésjegyek, érzelmi minták alapján fog besorolni.
>Amúgy te ilyen szagértő vagy?
Egyáltalán nem vagyok. Csak nekem meg borderline kapcsolatom volt és kénytelen voltam utánajárni dolgoknak ahhoz, hogy bármiféle elképzelésem legyen arról, miért produkálja azokat az elképesztő fasságokat és kiborulásokat a gf, amiket. Mert ő képtelen volt rendesen elmondani bármit is abból, miket érez, a "hehh, egyszerűen csak ilyen szefós ^^" magyarázatban meg nem akartam hinni, az élet nem ilyen fekete/fehér.
Én biztosan nem fogom tudni megmondani, pontosan hogyan tudod magad kikúrálni majd ebből, de azok alapján, amiket írtál, esélyes, hogy én vagyok a legjobban képben borderline témakörben azok közül, akikkel valaha életedben találkoztál. Ha más nem, legalább el tudlak indítani valamerre.
Első körben nyilván netes forrásokat fogsz olvasni, de ha mélyebben bele akarod ásni magad a dologba, az 'I Hate You, Don't Leave Me' című könyvet ajánlom, kb. alapműnek számít a szakmában (ezt olvastam én is).
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11140
>>11139
Nemtom én voltam-e az egyetlen héliumozós turulchanon, de ha igen akkor én voltam.
Amúgy ha már így belejöttünk, had bonyolítsam tovább avval, hogy aspergernek is folyton kijövök a teszteken. Olvastam már a kettő kapcsolatáról, de kicsit olyan az érzésem, hogy mind az aspergerről, mind a borderlineról csak úgy random huzigálják elő emberek a seggükből a megállapításokat. Meg amúgy is a legtöbb szósz amerikai, azok meg úgy járnak terápiára mint bevásárolni.
Amúgy gf pszichológustanonc, szerinte nem vagyok borderline, csak egy nagyon magasan funkcionáló sperg.
A te gf-ed végül elment pszichológushoz vagy bármi?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11142
>>11140
>Amúgy gf pszichológustanonc, szerinte nem vagyok borderline, csak egy nagyon magasan funkcionáló sperg.
Nem tudom, a két betegség azért nem túl hasonló. Én nem ismerlek személyesen, nem vagyok szakmabeli, nyilván az ő szavának nagyobb a súlya.
Én csak azt próbálom sulykolni, olvass utána te magad. Ha a borderlineosok leírásából magadra ismersz, akkor szerintem egyértelmű, amúgy meg nem.
Mindenesedre jelenleg ezek szerint nem vagy olyan szar helyzetben mint elsőre tűnt, van neked segíteni tudó tartós partnered. Szerintem hálás lehetsz a sorsnak ezért, keveseknek adatik meg.
>A te gf-ed végül elment pszichológushoz vagy bármi?
Nem. Én szerettem volna, ő nagyon nem. Elég bizalmatlan volt az emberekkel alapból is, így inkább nem erőltettem. Ha nem önmagadtól mész, a pszichológusnak nem sok értelme van. Illetve féltettem őt attól is, hogy hasonlóan negatív tapasztalatokat szedne csak össze, mint te és csak még jobban elmenne a kedve az egésztől. Így még megvan a lehetősége, hogy találjon egy jó pszichológust aki segíteni tud majd rajta a jövőben.
Hogy honnan tudom mégis: rá a 9 kritériumból, ami alapján diagnosztizálni szokták gyakorlatilag mind a 9 igaz volt (min. 5-nek kéne ugye), szóval nála nem nagyon volt kérdéses. Kis utánajárás után el is fogadta, hogy neki ez a betegsége van (elég sokat sírt, 1-2 hétes depressziót sikerült nála előcsalogatni azokkal, amiket olvasott).
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11143
Faszom belétek, attól hogy néha összevesztek másokkal és szomorkodtok picit még nem lesztek lelki roncsok, húzzatok vissza fészbúkra az önsajnálós életcsászár szarotokkal normálbuzi gecyk
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11144
>>11143
Szarposztolni tumorcsenre vissza takaro: dj.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11145
>>11144
Ez neked a szarposztolás, amikor ezek a balfaszok napok óta oldalakat sírnak arról, hogy milyen elbaszott életük van, mennyire bénák szociálisan, húde lemaradtak kihagyhatatlan dolgokról, közben szépen lassan derül ki az igazság, miszerint vannak barátaik, sokadik barátnőt fogyasztják és az egyedüli problémájuk, hogy néha nem olyan boldogok mint amilyennek a színészek tűnnek a joghurtreklámokban?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11146
>>11145
Végül is, van benne némi ráció.
De!
Ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának mindezek ellenére összezuhanni. Sőt, hogyha kicsit más szemszögből nézzük, ha már megszereztél valamit, annak az elvesztése sokkal fájdalmasabb lehet, mint ha soha nem is lett volna meg eleve, csak vágyakoztál utána. Mert így csak elképzelni tudod, milyen lehet valaki cirógatása alatt elaludni, mintsem rádöbbenni, hogy lehet többé soha nem lesz ilyen élményben részed, mert kilátástalanná vált az életed. Mondjuk. Igaz, én ilyen összehasonlítási tapasztalatokkal nem tudok szolgálni, hogy melyik lehet szarabb, mert nincs viszonyítási alapom. ;_;
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11147
>>11143
>>11144
>>11145
Itt op, és teljesen megértem anont. Mielőtt lett volna gf-em, én is pontosan ugyanígy gondoloztam a dologról. "De neked van gf-ed, neked nincs okod és jogod bármint szomorúnak lenni, te tukhatsz valakit, nekem egyből jobb".
Anon, tudom, hogy most úgy tűnik, hogy egy gf minden problémát megoldana az életedben, de hidd el nekem, hogy ez kecyre nem így van. Ha tele vagy belülről fakadó problémákkal, esetleg betegségekkel, akkor kurvára mindegy, hogy van-e kit dugni vagy nincs. Ugyanúgy egy kibaszott roncs leszel.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11150
>>11143
>>11145
Protip: itt senkit sem érdekel, hogy neked van-e barátnőd vagy nincs, senki sem fog lenézni ezért. A nagyon nagy többségünk pontosan tudja, milyen érzés felnőtt fejjel, ha nincs. Nem tudom másik irányban miért zavar ez téged ennyire.
Tudod ez amúgy úgy működik, hogy neadjisten egyszer végre összeszeded a szarod/szerencséd lesz és sikerül belógatni a sarlakkba, netalántán qt3.14 gf-et összeszedni.
Aztán rájössz, hogy a problémáid kurvára nem oldódtak meg mind egy csapásra, sőt, az, hogy nem voltál képes addig normális romantikus kapcsolatra egyszerű felületi tünete volt csak sokkal mélyebbre nyúló lelki problémáknak.
Aztán persze nem csak ez az út létezik, simán homokba is dughatod a szomorú békafejedet, varázslócsenes reeetard stílusban melegebb éghajlatra küldve mindenkit, aki nálad csak kicsit is szerencsésebb/tapasztaltabb.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11151
>>11147
Ne nézz már minket ennyire hülyének! Idejössz, hogy milyen komoly pszichés zavaraid vannak és mennyire képtelen vagy normális emberként funkcionálni, erre szép lassan bevallod, hogy a valódi problémád csak annyi, hogy alig kétszáz ismerősöd van Facebookon és még nem sikerült megbocsátanod anyukádnak, hogy annak idején nem hagyta, hogy éjfélig fennmaradj.
Az egyetlen belülről fakadó problémád az, hogy elképesztően ostoba vagy!
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11152
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11155
>>11151
Nem baj, anon. Remélem neked sosem kell megtapasztalnod ezt, és amint lesz gf-ed egyből megoldódik minden problémád.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11156
>>11150
Senkit se érdekel és senki se fog lenézni, ennek ellenére az egész posztod arról szól, hogy szegény kis szűz anon nem értheti a mély fájdalmaidat, ha még nem volt barátnője.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11162
>>11156
Öhm, nem?
Arról nem én tehetek, hogy mindenbe a saját kis komplexusaidat látod bele.
Legfelsőbb Úriember, te vagy az?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11163
Gyerekek, muszáj itt is civakodni? A libafoszöldszemű irigység szemét meg tessék kinyomni, vagy legalábbis szemet hunyni e topig felett.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11254
Itt ópé, kitöltöttem egy ilyen nárcizmus-agresszió-perfekcionizmus tesztet.
http://www.npatheory.com/files/NPAtest09.htm
Nem tulajdonítok különösen nagy jelentőséget az ilyen félkész, elavult pszichológiai elméletekre alapuló személyiségteszteknek, de azért mégiscsak jó szórakozás töltögetni őket. Tisztában vagyok bele, hogy saját magam befolyásolom az eredményeim.
>Your S-score was greater than 60 (elevated).
>Above 60 the probability of being a non-dominant type is high.
>The S-score is a measure of anxiety, depression or submissiveness in social relations on a scale of 0-100. If the score is >20-30, then it becomes likely that either trait N or A, or both, is only partially expressed. This test does not explore the many possible reasons for a high S-score. The most common reason is inhibited aggression ("passive aggressive" types) or suppressed narcissism (sanguine borderline types). In individuals having consulted a mental health professional common reasons might be depression or bipolar disorder. The T-score is a measure of temperament, also on a scale of 0-100. Low temperament individuals tend to be reserved or phlegmatic. High temperament individuals tend to be reactive or volatile. The F score is a measure of the degree of organization of an individual's personality, again on a scale of 0-100. Organized individuals with analytical tendencies will tend to score high on this scale, while less focused, expansive or practical individuals will tend to score low.
>Your character type tends to sanguine:
>NA
>(sanguine non-perfectionistic aggressive)
>Since your S-score was elevated, it is probable that your character type is a variant sanguine aggressive type:
>Sanguine aggressive (NA) with tendency to passive aggressiveness or bipolar behavior.
>Note: the N score can be modulated (lowered here) by trait aggression in NA types.
>Possible predisposition: borderline personality.
itt is borderline, lmao
amúgy kíváncsi vagyok anonnak mi jön ki :3
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11255
>>11254
Mit nyertem, hogyha már az első kérdésnél fölbaszott agyilag a teszt? Mert, miért nem lehet általános szavakkal körbeírni a mondandójukat?
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11256
>>11254
Nekem bizony ez jött ki.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11257
>>11256
Valamint ez.
>Possible predisposition: NPD, narcissistic personality disorder.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11268
>>11256
Érdekes, hogy a 3 tulajdonság közül mindkettőnknek az agresszió a lemagasabb, a külön értékelésnél viszont nekem alacsony pontszámú, neked pedig magas az agresszió, aztán a végén mégis én vagyok a nárcisztikus agresszív.
Egyébként sokat gondolkoztam korábban is a nárcizmusról. Többször kaptam már olyan kritikát bizonyos szófordulataim miatt, hogy én beképzelt vagyok vagy hasonló. Ezt eredetileg annak tudtam be, hogy biztos neveletlen vagyok és egyszerűen nem tudom, hogy illik beszélni. Később kezdtem csak el a nárcizmuson gondolkozni. Egész gyermekkorom avval töltöttem, hogy azt hittem mindenkinél rosszabb vagyok és nem mertem beszélni mert féltem, hogy rosszat mondok. Erre azt hitték, hogy én beképzelt vagyok és azért nem beszélek mert jobbnak gondolom magam. Évekbe telt megértenem ezt a fajta elképzelést, egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy hogyan gondolhatja bárki azt egy csendes emberről, hogy azt hiszi jobb náluk. Ma már értem nagyjából, megtanultam valamennyire evvel a szemlélettel látni, kicsit tényleg ellenszenvesnek hat az aki elvan magában és csendes. De gyerekként ezt nem vágtam, aztán mikor egy rosszabb gimibe kerültem és ott kifejezetten jó jegyeim voltak az alacsony színvonal miatt, az osztálytársaim avval vádoltak, hogy én bizony azért nem beszélek velük, mert lenézem őket és rasszista (!) vagyok (volt pár cigány az osztályban). Aztán veréssel fenyegettek. Itt eltört bennem valami, ekkor voltam kb 16 éves. Ekkortájt kezdett el motoszkálni bennem valami bosszúvágy. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy ha már mindenki azt mondja, hogy jobbnak gondolom magam náluk, akkor miért is ne gondoljam ténylegesen azt? És itt kezdődött a nárcizmusom, de még csak csírázott, kb 21 éves koromra tetőzött és azóta is eléggé domináns. Ha jól csinálok valamit akkor kurvajó vagyok, ha rosszul csinálok valamit akkor kurvajó vagyok, hogy ilyen szépen beismerem.
Szóval olyan mintha a nárcizmussal kompenzálnám a gyerekkori nyomorultságomat.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11270
>>11256
Olyan mintha egy égnek álló pénisz lenne. :3
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11273
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.11529
Nemtom nekem pszihológussal annyi tapasztalatom van hogy hivatalból elmentem még középsulis koromban, aztán két alkalom után rá írt annyit hogy érzelmi dizskoloráció és elküldött hogy nekem nincs másra szükségem csak egy kis felfrissülésre.
Az egészben a legviccesebb az hogy kérdéseket tett fel, én meg közben igen nemekkel válaszoltam meg néha úgy tettem mint ha elgondolkodtam volna valamin. A két alkalom alatt ha vagy 10-15 mondatot beszéltem konkrétan. Végül is egy dologra rátalált, de nem volt nehéz hiszen egyáltalán nem is rejtegettem.
>>11254
Én is kitöltöttem csak mert.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.12077
>>11150
>Aztán persze nem csak ez az út létezik, simán homokba is dughatod a szomorú békafejedet, varázslócsenes reeetard stílusban melegebb éghajlatra küldve mindenkit, aki nálad csak kicsit is szerencsésebb/tapasztaltabb.
Varázslónak lenni a legjobb, nem tudom miről beszélsz. Az igazi varázslók nem feltékenykednek senkire mivel rájönnek arra hogy a legjobb élet a magányos élet, ne keverj minkent az /r9k/-n lézengő kiéhezett bukot normálokkal akik arról sírnak egész nap hogy miért nincs pina amit dughatnék.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.12086
>>11000
Érdemes még végigolvasni a fonalat? Válaszolni bármire?
Én több, mint egy éve járok, rendszeresen, heti kétszer, ma is voltam.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.12087
>>12086
Itt opé, én még itt vagyok, minden választ szívesen fogadok, szóval csak bátran.
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
No.12307
Disclaimer: this post and the subject matter and contents thereof - text, media, or otherwise - do not necessarily reflect the views of the 8kun administration.
