>>454
Akkora nagy kutatást azért nem végeztem, Hegel továbbra se tiszta, de azért tessék.
Másodlagos források alapján Hegel nagy problémája az volt, hogy a logika tartalom nélküli, ezért kitalálta, hogy az ő logikája tartalmas lesz. A gondolkodás során a legalapvetőbb fogalmakból jutunk el egyre átfogóbb fogalmakig, végül pedig a mindent magába foglaló Szellemig. Logikához illően szerinte ez szükségszerű. Ahogy az általunk ismert logikában se lehet egy állítás más, mint ami, úgy Hegel is azt gondolta, hogy bárki utána csinálhatja, és a puszta, meghatározatlan lét fogalmából kiindulva megkerülhetetlen lépéseken keresztül ugyanúgy szükségszerűen az ő rendszerét építené újra. Mivel idealista volt az öreg, úgy gondolta, ugyanezzel a módszerrel az egész világot is le lehet vezetni, pusztán fogalmakból kiindulva.
Hegel logikájának három oldala van. Az első az elvont, vagy értelmi forma. Ez a definícióknak felel meg, avagy meghatározás, másoktól való különbségek leírása. Második a dialektikus forma, ahol addig vizsgálod az elvont formát, amíg az értelmetlenné nem válik, lásd Stirner Miksa remekművét. Ez az értelmetlenség a fogalomban eleve benne van, és a kimutatása a fogalom negálása, vagyis a fogalom megszünteti önmagát és megszüntetett-fogalom lesz, ami egyébként továbbra is egy fogalom, csak más. A harmadik oldal a spekulatív, ahol az elvont és a dialektikus egységet alkotnak az ellentétüknek hála. Ebben az egységben feloldódik az ellentétük amellett, hogy ők változatlanul benne maradnak. Ez az új egység egy új, "magasabb" fogalom. Ennek az ismételgetésével jutsz el a végső fogalomig, ami Szellem, Isten vagy ha úgy tetszik, A Dialektika.
Marx ennél sokkal érthetőbb. Ha például a spekulatív formánál nem értettük, hogyan is tudnak ellentétek feloldódni anélkül, hogy a fogalmak változnának, rögtön a segítségünkre is siet egy remek hasonlattal, hogy mindenki számára érthető legyen:
> Láttuk, hogy az áruk cserefolyamata ellentmondó és egymást kizáró vonatkozásokat zár magába. Az áru fejlődése nem szünteti meg ezeket az ellentmondásokat, de megteremti a /formát/, amelyben mozoghatnak. Ez általában az a módszer, amellyel valóságos ellentmondások megoldódnak. Például ellentmondás, hogy egy test állandóan egy másikba esik és éppoly állandóan távolodik tőle. Az ellipszis egyike azoknak a mozgási formáknak, amelyekben ez az ellentmondás meg is valósul, s ugyanúgy meg is oldódik. (Tőke első kötet, harmadik fejezet, 2.A)
A módszere, vagyis a dialektikus materializmus is sokkal egyszerűbb. A cél természetesen a jelenségek törvényszerűségét megtalálni, ehhez pedig a változásokat, átmeneteket kell vizsgálni. Hogyan változnak a társadalmak, milyen hatása van a változásnak, miért volt szükség a változásra. Mik a különbségek a fejlődési fokok között, mik az összefüggések. Ahogy a jelenségek, úgy a törvényeik is történelmi, adott korszakra jellemző. Nincsenek összekötve, a jelenség jelen lehet több társadalomban is különböző törvényszerűségekkel, az összefüggéseknek hála. Marx materialista, így a kiindulópont nem lehet valami absztrakt fogalom. De akkor miért egy igen absztrakt árucikk fogalommal kezdődik a magnus opus-a?
A megoldás egyszerű. Ahogy Marx is bevallja, a kutatás módja és az előadás módja természetesen más. Ha a konkréttól kezdenénk az elemzést, akkor ezzel egyre jelentéktelenebb fogalmakhoz jutnánk csak, és ott meg is állna a tudomány. Ehelyett a bemutatást a legáltalánosabb fogalmakkal kell kezdeni, amiből fokozatosan lehet újraalkotni a konkrétat. Így gondolkodik az ember, azonban Hegellel ellentétben Marx szigorúan elutasítja, hogy ez a gondolkodás lenne, ahogy a konkrét valóban létre is jön. Míg a kutatás szigorúan történelmi, a bemutatás sorrendje nem feltétlen az.
Fontos még, hogy ez a módszer a politikai gazdaságtan kritikájának módszere. Vagyis a közhiedelemmel ellentétben ez nem egy mindent átfogó és meghatározó módszer, amit bármire gondolkodás nélkül alkalmazhatnál. A marxizmus a létező kritikája, annak ön-megszüntető hajlamainak a vizsgálata, a célból, hogy ezt a megszüntetést, tudatos emberi tevékenységgel, véghez is lehessen vinni. Általános problémákat megoldani nem tud, kizárólag specifikus, történelmileg meghatározott formában van értelme.
Ajánlott irodalom:
Hegel - A logika (79-82.§)
Marx - Grundrisse (A politikai gazdaságtan módszere c. fejezet)
Marx - Tőke (Első kötet, Utószó a második [német] kiadáshoz)
Korsch - Miért vagyok marxista?
