Ők lennének a magyarországi ultrabaloldal választása?
Na nem azért, mert viccpárt és mekkora vicc a huszonegyedik században baloldalinak lenni, de nem is azért, mert megvan a maga de-politizált Szituacionista beütése az esztétikájuknak. Abban se reménykedem, hogy tisztában lennének, hogy ma ők képviselik az egyetlen komoly ellenállást az utóbbi harminc évben kiépített rendszer ellen. Nem ismerem a belső működésüket, a külsőt se követem túl közelről, de meglepne, ha tudatos lenne a politikájuk, és nem csak ösztönből éreztek volna rá arra, hogy mi ma a feladatunk. A szervezett munkássághoz, már ami megmaradt belőlük, sincs semmi közük. Én mégis azt gondolom, hogy ők az egyedüliek, akik két performansz között a megoldás felé kacsintgatnak.
Mert mivel kell egy ellenzéki pártnak ma szembenéznie? Az utóbbi harminc évben a magyar államot folyamatosan zsigerelték és zsigerelik ki, funkciói magánkézbe kerülnek, a Fidesz pedig teljesen megszállta azt, ami még állami ellenőrzés alatt van. Az emberek nem bíznak az intézményrendszerben, nem véletlenül, hiszen azok nem végzik a munkájukat, sokszor nem is tudják végezni a munkájukat. Lehet olyan véleményeket olvasni, hogy az ellenzék feladata lenne ezt a folyamatot megállítani, visszafordítani és elhozni a jóléti államot hazánkba. De mi történne, ha a remek ellenzéki összefogás eredményeként egy neoliberális-fasiszta-"szocialista" koalíció kerülne hatalomra? Ha valami csoda folytán hatalomban is sikerülne valamiféle egységet kovácsolniuk, a hátul maradt fideszes funkcionáriusok szabotázsa mellett kellene évtizedek kárát helyrehozniuk, miközben el kellene kerülniük, hogy a rendszer kitermeljen egy újabb Orbán Viktort, ezúttal a saját soraikból. Persze nincsenek illúzióm: utóbbit valószínűleg kifejezetten kívánatosnak tartanák. Állítom, hogy a magyar állam elfoglalása nem egy járható út.
Mit csinál ezzel szemben a Kutyapárt? Míg az állam a szegényektől vesz, hogy a gazdagoknak adhasson és hagyja az országot szétrohadni, a kutyák az állami támogatásukat infrastrukturális fejlesztésekre költik, már amennyire a kis méretük engedi. Szeretetládákat üzemeltet, ahol egyszerűen és közvetlenül lehet segíteni a rászorulóknak. Önszerveződő oktatási előadássorozatokat támogat, ahol bárki taníthat, akár a társadalmi nemekről is. Egyszóval elkezdték kiépíteni mindazt, amiről a szélsőbaloldal a kezdetek óta álmodozik: egy, a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló szolidaritási hálózatot, ami mint párhuzamos hatalom tud az magyar állam mellett megjelenni és harcra kélni azzal.
Persze egyelőre csak a Kutyapárt méretével arányosan, és radikális töltet nélkül. De ennek nem szükséges így maradnia.
